Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
244 DR. BABURA LÁSZLÓ. Azokat akarja megszüntetni s az eredeti buzgóságot a szívekben felébreszteni. Már pedig abban az időben nem voltak még lanyhák a hívek ama szent szokások gyakorlása- ban, melyeket atyáiktól örököltek, vagy a saját buzgóságuk sugallt, vagy az általános gyakorlat megszentelt. Mikor lanyhul a buzgóság, mikor a hívek meg-megfeledkeznek őseik jámbor szokásairól, mikor el-elhagyják vallási gyakor- lataikat, — akkor már találkozunk parancsokkal is, szigorú büntetéssel fenyegető parancsokkal. Liemke a 69. apostoli kánont mondja az első böjti parancsnak.1 Abban u. i. hatá- rozottan felemlíttetik a 40 napi bojt, valamint a statió- napok böjtjei is. »Ha valamely püspök, vagy áldozár, vagy diákonus, vagy tanító, vagy énekes a szent negyvennapi böjtöt, avagy a szerdait és péntekit meg nem tartja — kivéve, ha gyengeség vagy testi betegség őt ebben akadá- lyozza, — fosztassék meg hivatalától és ha világi, zárassák ki az egyházból.« »Ez׳ az első, a szó szoros értelmében vett böjti parancs, böjti törvény« — mondja nevezett író. Sze- rintünk ezzel nem is mondott sokat, mert tudvalevő dolog, hogy az apostoli kánonok gyűjteménye csak később kelet- kezett, amint legújabban kimutatták, csak az Y. század második felében2 s azonfölül a nyugati egyházban nem is örvendtek apostoli tekintélynek. Következőleg a bennük foglalt böjti parancsnak aligha lett volna foganatja, legalább a nyugati egyházban nem. Fontosabb ennél Tertulliánnak már idézett műve, amelyben következőket olvassuk: »Bene est, quod et Episcopi universae plebi mandare ieiunia assolent,... interdum ex aliqua sollicitudinis ecclesiasticae causa.« (Cap. 12.) Tehát a püspökök kezdettől fogva tudatában voltak törvényadói 1 I. m. 67. 1. a J. P. Gilbertnek az a véleménye e kánonról, liogy még a VI. században sem volt az apostoliak közé felvéve, mivel a Dionysius Exiquus által készített fordításban sem található meg. Corp. Jur. Can. per reg. nat. érd. dig. II. 382. Ellenben Hefele, Drey és mások a legrégibb eredetűek közé sorolják. L. Hefele : Concilien-geschichte. I. 831. 3.
