Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 235 ják e szokást.1 A keresztségnek, mint első szentségnek kiváló fontossága különben magában véve is érthetővé teszi azt. Ugyanebből az okból magyarázható meg a legméltóságosabb Oltáriszentség vétele előtt szokásos böjt, mely mint ieiunium naturale még most is kötelező. A nagy tisztelet, az imádás, melyet hitünk e szentség iránt parancsol, magával hozta azt is, hogy ne csak a lélek készüljön méltó vételére, hanem a test is illő és méltó lakásul készíttessék elő az eucharis- tikus Úr Jézusnak. Sokan ugyan az apostoli időkben még szokásos Agapé-ra hivatkoznak, mely némelyek szerint szent áldozás előtt tartatott meg. Ámde nagyobb számban vannak azok a régi írók, akik a szentmise végére teszik az agapét. Sz. Ágoston ezt a ieiunium naturale-t olyannak mondja, mely az egész keresztény világban ismeretes és megtartatik.2 A böjt továbbá mint az elégtétel egy neme gyakorol- tatott a bünbánat szentségében. Már az apostoli Constitutiók- ban sűrűn szerepel. Ezeknek mintájára készültek a későbbi libri poenitentiales, melyekben a böjt a legáltalánosabb módja az elégtevésnek. Tartamát és szigorát az illetőnek bűneihez mértek. Évekre is kiterjedt néha oly szigorú mó- dozatokkal, minők most már nem ismeretesek. Amint a hívők, kik megáldozni akartak, szigorúan megtartották a ieiunium naturalét, ópúgy a papok is csak éhgyomorral végezhették a szentmisét. Valószínű azonban, hogy e tekintetben idővel megfogyatkozott az eredeti buzgó- ság, megfeledkeztek e főbenjáró kötelességről kivált olyan- kor, mikor az nem csekély fizikai erőt is feltételezett a papban. A statio napokon ugyanis a főistentisztelet a szent- misével csak délutáni 3 óra után vette kezdetét. Ugyanez történt a nagyböjtben is nap-nap után. A hívőknek is ki kellett tartaniok. A papok — mint említve volt — való- színűleg nem voltak e tekintetben mindig oly lelkiismeretesek, mert a III. carthagói zsinat (418.) e kötelességet líjból han- goztatja. »Placuit, ut sacramenta altaris non nisi a ieiunis 1 L. Linsenmayr i. m. 95. 1. ־ Ep. 54. ad van. Per universum orbem mos iste servatur.
