Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?
224 DK. HAJI ANTAL. régóta kárhoztatták a próféták; a hitükhöz hű zsidók is véteknek tekintették azt: ámde Salamon, életének első felé- ben, megszokta, hogy más vélemónynyel legyen felőle. Akkor még nem csináltak belőle lelkiismeretbeli kérdést. Izraelnek prófétái, királyai, bírái, maga Salamon is, áldoztak Jehová- nak a magas helyeken: G-abaonban, Gralgalában, Silóban, Gábában, Hebronban, Kariath-Jarimban. És a Szentírás ezért nem rój ja meg őket. A templom építése után ebben a tekintetben is vál- tozás állott be; ez bizonyos; de hihető-e, hogy ez a változás teljes és rögtönös volt, s hogy mindjárt a templom felszen- telese után borzalommal tekintettek azokra a helyekre, ahol előbb szeretettel és áhítattal imádták Jehovát? Ennek ellen- mond az ember természete, s a történelem is az ellenkezőt tanítja. Ezért Salamon sem érezhette irántuk azt az ellen- szenvet, amelyet Józiás. Kétségtelen, hogy Salamon nem követett el bálványozást, mikor bukása előtt a magas helye- két látogatta; de ki ne tudná, hogy az egyik iránt való tisztelet helyet enged a másik iránt való türelemnek, s hogy ennélfogva Salamon, mikor elhagyta eme szentségtörő helyeket, eltiltotta népét azoknak látogatásától s feleségei- nek s ezek környezetének engedte oda vallásos céljaikra, nagyon hihette, hogy ezzel eleget tett kötelességének, és pedig annál inkább, mivel még akkor öt-hat bálványozó nemzet maradékai éltek Izrael kebelében. Föltéve, ami azon- ban nem valószínű, hogy Salamon, mint több más király, eltántorodott Jehova hitétől, a bálványozok sorába szegő- dött, az ő vétke nem az volt, mintha egészen elhagyta volna az Urat és Asztartét és Khamoszt imádta volna, mert a bálványozó királyok sem szakítottak soha teljesen Jehová- val, hanem abban állt, hogy a bálványok tiszteletét külső- leg összekapcsolta Jehova tiszteletével, s azoknak emebben helyet engedett, noha főkópen az ő kötelessége volt lemon- dani nyilvánosan eme tiltott istentiszteletekről. De hogy abban az időben, mikor élt, s oly viszonyok között, milye- nekben volt, azt kellett hinnie, hogy föltétlenül többre van kötelezve: oly föltevés, melynek nehéz volna biztos alapot
