Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?
214 I Hi. HAM ANTAL. Ugyanebben a véleményben van Eucherius (in IV. Keg. c. 23.), Szozomén (Hist. Eccl. Ep. ad Theodos.), Tosta- tus (in II. Keg. VII. q. 13.), Kapisztrán sz. János (De auct. Papae), Vega (Lib. 12. in Cone. Trid. 0. 2.), Pererius (Ep. ad Rom. c. VIII. disp. 27.), Cognatus (De prosperitate et exitu Salom. c. 18.), Corn, a Lap■ (in Ecclesiast. c. II. 8. 11.), Maldonatus (Com. in Matth. I. n. 8.) stb.1 Az érvek, melyek a tekintélyen kívül azt bizonyítják, hogy Salamon nem tért meg, a következők.1 1. Az Ecclesiasticus szerzője dicséri a jeles férfiakat (XLIV. sqq). De midőn a XLVII. fejezetben Salamonhoz ér, elmondja ugyan róla mindazt, mi jót, szépet és nagyot vitt véghez, megemlíti bukását is (21. 22. v.), de ezzel befejezi, mit Salamonról mondani akart, anélkül, hogy meg- térését is megemlítené. Hasonló módon jár el a Kir. III. könyvének írója is (XI. f.). Tehát mindkettő sejteti, hogy Salamon nem tért meg, mert ellenkező esetben, megem- lítette volna annálinkább, mivel a szentírók szokása, hogy egyes embereknek nemcsak bűneit számlálják el, hanem ha bűnbánatot tartottak, ezt is bizonyítják, mint az isteni irgalmasság kiáradó jóságát. Dávid király bűnbánatát jelzi a Kir. II. könyve (12. f.), és Jézus, Sirák fia könyve is nemcsak Dávid bukásáról emlékezik meg, hanem világosan kijelenti, hogy »az Úr megtisztítá őt (Dávidot) bűneitől« (XLVII. 13.). Ákábról szintén azt olvassuk (Kir. III. 21, 25. 26.), hogy »nem volt más olyan, mint Ákáb, ki elada- tott, hogy gonoszt cselekedjék az Úr színe előtt ... és oly utálatosságra vetemüle, hogy a bálványokat követé . . .« De mikor Illés próféta megjelent előtte, hogy az Úr meg- bízásából szemére lobbantsa vétkeit, Ákáb »megszaggatá ruháit, és szőrzsákkal fődé be testét, és bőjtöle, és zsákban hála, és lehajtott fővel jára« (u. 0. 27. v.). Ha tehát ezek- 1 * 3 1 V. ö. Petersen i. m. 22—27. §.; Motais, Salomon et L’Ecclésiaste. Paris, 1875. II. 471. k. 1. 3 V. ö. Petersen i. m. 29—32. §.: Wbuters, Dilucidatio Sacrae Seripturae. Wirceburgi, 1763. P. III. p. 435. sqq. §. II.
