Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Babik József: Ligvándi Fr. Zosimus, a hittudomány magyar nyelvének első úttörője

180

A HITTUDOM ANY MAGYAR NYELVE.

LIGVÁNDI FR. ZOSIMUS, A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVÉNEK ELSŐ ÚTTÖRŐJE.

[kvándon (németül Nebersdorf, kis horvát falu Sopron vármegyében) született, igaz néven Kollavits vágj־ Golubits Tamás, bogy mikor, nem tudjuk. »1764-ban a capucinusok közé felvétetett. Mint illyen, a kalocsai (?) székesegyházban hitszónok volt. Később 1757—1764-ig a megye nevendókeit tanítá. Tetszés közt a tanuló ifjúsághoz mondott szent beszédeit magyar nyelven bocsátá közre ily cím alatt: »Keresztény tanítási beszédek.« Pozsony, 1794— 98.. 6 kötet. Tőle van: »Frantzia szabadságfa«: (predikátzió, németből fordítva). 1793.« (Danielik-Ferenczy: Magyar írók.' II. kötet 379. lap.)

Ha e sorokat összevetjük L. beszédeinek címével, való- szinűleg tévedésnek kell tartanunk azt, hogy ő a kalocsai tanuló ifjúsághoz intézett beszédeit adta ki magyarul. Az első kötet címe ugyanis ez:

Keresztény-tanítási Beszédek, mellyeket ezelőtt a pétsi deákságnak mondott, most magyarrá fordított a kaputzinus- szerzetbéli pap Ligvándi Fr. Zosimus. Első rész. A hitről és hiszek Istenről. Posonyban. Nyomtattatott Patzkó Ferentz betűivel. 1794. Az előszó (Mórott keltezve) s a többi kötetek címe is Pécset említi.

Nem szándékozom most L.-val, mint a KVIII. század egyik kiváló hitszónokával foglalkozni; a jelen alkalommal őt, mint a hittudomány magyar nyelvének lelkes apostolát mu- tatom be az érdeklődőknek.

Mint a szorgalmas méhek köpüje mézzel, L. beszédei is tele vannak hittudományi magyar műszókkal; s hogy ő ezek megteremtésére céltudatosan törekedett, bizonyítja nemcsak az, hogy a műszókat a szövegben dőlt betűkkel közli, alant pedig a latin kifejezést is megemlíti, hanem főleg az, hogy e horvát származású egyszerű, de tudós szerzetes 1802-ben ily nagybecsű munkát adott ki: Specimen Vocabularii Theo- logico-Canonist’ici Latino-Hung aricum ad usum junioris cleri.