Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. és a személyes emberi szabadságnak s alkotmányunknak kivívója,, úgy az igazi jótékonyságnak középpontja is nálunk az evangé- liumnak szelleme volt. Ki tudná vajh mindamaz emberszerető intézményeket felsorolni, amelyeknek nálunk a keresztény hit szelleme, az anyaszentegyház alapját megvetette ? Nem az volt-e minden időben az árvák gondviselője, s a szegények és özvegyek- nek, a hajléktalanoknak gondozója s jóbarátja? Az elfajultakat nem ö térítette-e jobb útra, a gyermekeket nem ő nevelte-e• erényben és ,jámborságban ? Nem lelkesítette-e a nagyokat, hogy önmagukat megtagadva s megalázva, a szegények lábait meg- mossák s a koldúsokat ápolják? Nem népesítette-e be szegények és betegek ápoló-intézeteivel ez apáink által szerzett földet, nem gyógyította-e irgalommal milliók sebeit, nem szárította-e fel mii- liók könyét ? Egyszóval ami emberséges és magasztos ezen a kilencszázadon át Istentől áldott földön van, vagy egyenesen, vagy eredetében a kereszténység szellemétől van. Nem ennek köszöni-e a müveit Magyarország eredetét, létét ? Hol volna e nélkül a magyar nemzet ma ? Nem jutott volna-e e nélkül, más népek mód- jára, az enyészet örvényébe ? Magyarországot a keresztény hit megteremté, jövőjét biztos- alapokra fektette le nemcsak, de ezt kilencszázadon át feuntar- tóttá. »Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja — mond sz. Péter, az apostolok fejedelme, levelében az egész emberiségre 1. 3. — aki az ő nagy irgalmassága által újonnan szült minket élő reménységre.« Magyarok! ez mi ránk, a mi nemzetünkre különösen is szól. Amidőn a kereszténység lelke ezt a népet keresztvízzel leöntötte, áthidalta egyúttal e földi életét az örökléttel, neki halhatatlanságot biztosítván, megerö- sítvén az élet olejával s átfonva a küzdők szalagával, homlokát a bajnok küzdelmekre fölavatta, táplálta az örök élet kenyerével,, »szüzeket nevelő bort« adott neki, kezébe adta az élet nyílt ten- gerén mentő deszkát s fiait a házasfrigyre összekötvén, megnyi- tóttá láncolatát a keresztény hős bajnokoknak. Megtérítette és fölnevelte, hitre és életre oktatta, a jó erkölcsökre, szépre, jóra vezette az egyház, amint láttuk, a magyar népet. De ha ezért tisztes érdemkoszorú az, ami megilleti az anyaszentegyházat, mivel a keresztény hit és a józan felvilágosultság megalapítása s terjesztése körül édes hazánk földén fáradozott, »annak halánté- kaira a magyar nemzetiség«, állam s ősi alkotmányunk megmen- tése s »föntartása«, mint nem csekélyebb tiszteletre méltó érdem,, új »tündöklő koronát« von! Mert immáron századok gördültek le az enyészet örvényébe, a mióta őseink e vérrel szerzett földet elfoglalták, amely idő alatt -rszágok és birodalmak dőltek romba, népek és államok, vagy 132
