Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EG1 HÁZI SZÓNOKLATRÓL. 521 zyüski Antal, jezsuita, Golaúski Fülöp, kegy. r., Grodzicki Tamás, Gruber Tódor, Ignacy od Fanny Maryi de Mércédé, Janiszewski Antal, jezsuita, Jurkiewicz Marcz., Kaliüski Vilmos, Karpowicz Mihály, Kedzierski Barnabás, Kochanski Dom., Kierski Bálint, Kmita Szaniszló, jezsuita, Konarski Szán. Jer., Konitzer Péter, jezsuita, Korczyúski Kassian, fer. r., Kowalski János, Krajewski Péter, Kasicki Ignác, Kurzeniecki Márton, jezsuita, Lachowski Sebestyén, jezsuita, Linowski Zsigmond, Lipiewicz Antal, Lipinski Ágoston, jezsuita, Lisikieivicz József, Lasztowski Zsigmond, ■bubi- eíiski Mát. József, Maxim, od Najsw. Maryi Panny (Karpowicz), M.aryan od s. Staníslawa, Meciúski József, Michaiowski Sebestyén, Nereziusz Jan Hieronim, bazil., Notvodworski Felician, Orloivski Károly, Owsienicki Pelag., Pazowski József, Piotrowski Gracz., Piramowicz Gergely, Plochocki József, Popielewicz Donat, Pot· kaúski Flór., Reinald József, Robert od sic. Ducha, Rudzki Jedrzej, RycMowéki Károly, Rydzewski Waivrzyniec, jezsuita, Sikorski Maryan Szán., Sokolowski Theofil, Sleszkowski Endre, Swiecicki Bőd., Swiezewski Mihály, jezsuita, Synakievicz Bőd., Szaniawski József, Szawelski Valér, Szczepanowski Szaniszló, Tchorzewski Jakab, Tomazewski Ágoston, Ubermanowicz Sebestyén, Wagner Jedrzej, jezsuita, Walkiewicz Wawrzyniecz, Walenty od Mlodziankow, kar- melita, Wiehert Mihály, Wytoszyuski Ignác, Wlocki János, kegy. rendű, Wojnilowicz Romuald, jezsuita, Wojzbun Sándor, jezsuita, Wyrwicz Károly, jezsuita, Zabielski Adalbert, jezsuita, Ziembicki Sukces, fér. r., Zolgdkiewicz B., Zolkiewski Károly, Zacharyase- tvicz Gergely.1 (Kisebb jelentőségűek Pelczárnál i. m. II Dodatek. 312—313.). A legújabb korszak. (A predikáczió története a lengyeleknél a XIX. században). E korszak még nem ért véget, vagy inkább átnyúlik még a jelenbe, a XX. századba; nem lehet azért róla bírálatunkat elmondanunk fentartás nélkül. A XVIII század végével szörnyű csapás sújtotta egész Lengyelországot, mely után következett az ország végenyészete: Finis Poloniae. Ezen okból a prédikátorok szivében a legbensöbb húrok rezdültek meg, minek jelei nemcsak a gyász és könytí, hanem a bűnbánatra és éldjobbí- tásra szóló lelkes felhívások is, a hangos és országos siralom, mely szívből fakadó szavaikat követte, mint a Makkabeusok szózatát. Ez adott erőt a prédikátoroknak s tette őket gyakorlatiakká. Ezen istenítélet hatása alatt föllendült a nemzeti és vallási élet. A fel- sőbb körök lerázták magokról a Voltairianizmas nyűgét, amely őket még azon kor elején fogva tartotta és legnagyobb részben Istenhez tértek, hogy sírva, bűnbánattal eltelve, boruljanak a jó anyának, 1 U. ott 279—812. 1.
