Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

eszmét szolgált, isteni szikra, szent tűz nyújtott neki lel- kesedést s diadalmasan járta be vele a kerek világot. A szónok visszaidézte az egyház diadalmainak, a dicső vértanuknak emlékét s szent vallásunk isteni Alapítójának megannyi csodáit, s szava mindenütt szent lelkesedést kel- tett, fölébresztette az emberben a szunnyadó lelket, s az egész világ visszhangoztatta a keresztény szónokok beszé- deit. Hozzájárult még, hogy már e korszakban némely egyházi szónoknak kimagasló szelleme s messze terjedő ismeretei voltak, melyek a régi pogány klassicismusnak összes ismereteit felölelték, szóval mint maguk kortársaik is elismerték, koruk legnagyobb szellemei voltak.1

Legkiválóbb képviselői az egyházi szónoklatnak a keleti egyházban: Origenes, akit a homilia atyjának nevezhetünk (szám- tálán commentariusa, homiliae, scholia, contra Celsum, libri IV. Περί αρχών); sz. Efrém (commentárjai, 24 exeg. sermon., sermon. polem., az Űr és szentek ünnepein tart. besz., tractat., költemény, sermones morales.); jeruzsál. sz. Cyrill (katecheses); N. sz. Vazul, akiben az egyházi tanítói szellem leghatározottabban domborodik ki, (homiliae, több közülök a homilia mintaképe); nissai sz. Ger- gely (homiliae, sermones, ascet. iratai); nazianzi sz. Gergely, egjdk legnagyobb szónoka a kereszténységnek, isokratesi numerussal, szónoki nyelvezettel, (hittani, erkölcsi, hitvédelmi, magasztaló és az Úr ünnepeire kész. besz.) Csodatevő sz. Gergely, N. sz. Athanáz (oratiói); N. sz. Makár (homiliái), sz. Epifán, Aranyszájú sz. János, a legragyogóbb csillag a kér. ékesszólás egén, »inventio« tekintetében felülmúlta a pogány Demosthenest és Cicerót, hódító ékesszólásának titka: a szónoki kifejtés (számtalan homiliája, erkölcsi iratai, magaszt. beszédei); alexandriai sz. Cyrill, sz. Methód, Synezius, pentapolisi püspök, sz. Amphilochius, ikoniumi püspök, Didymus, a vak tudós és szónok, sz. Antal apát, sz. Pachomius, thebaiszi remete, (alexandriai) ifj. sz. Makár, Izaias, Evagrius, a pontusi, areopagita sz. Dénes, Theodotus, ancyrai püspök, sz. Akácz, melitói püspök, Pál, emezai püspök, Diadokus, epir. püspök, Antipater, arabiai püspök, sz. Nilus apát (f 430), pelusiumi sz. Izidor (f 434.), Palladius, sz. Marek remete, sz. Arzén püspök, gazai Prokop, sz. Eutychius, konstant, patr. Joan. Jejunator (582.) konst. patr., sz. Anasztáz, antioch. patr. (559. f 599.) sz. Gergely, antioch. patr. (570. f 593.) sz. Eidogius, alexandr.

1 Henry. Hist. de l’éloquence. Tom. 1. p. 211. Van Hemel i. h.

263