Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 471 husanus Móric kapuc., Knellinger Bold. S. J., Mayer Hermann fer. r., Schmutzer Lajos domonkos r., Steil Frigyes domonkos r., Düsseldorfi György, Piacidus, kapuc. Mainz hitszón., Depser Pál Sdm. ágost. r., Badler János S. J., Bentz Kristóf Mihály, Huber Fortunát, Hofer Péter, Textor Seb. bencés nagyszámú szentbeszé- det hagyott hátra, Schlösser Hermann, Érti Ignác, TJrtlauff Piacid bencés, Fordenbach Jerom. fér. r., Behling Seb. prelat. (1 kötet szentbesz.), Neuburg Mária Cajetan theatin. r., Aemilianus, kapuc., Pfendtner Imre fér. r. (Bécs.), Rottenfelsi Lukács kapuc., Scliaitter Jerom. pleb., Larson Bálint bene., Gráczi Amand kapuc., Neumayer Józs. dóm. r. perj., Ampferle Ferenc fér. 1\, Gans I. S. ■/., Eder Fark., Dirrhaimer Ulrich S. Haidelberger György S. J., Geyer János pleb., Dalhofer fér. r., Gasser Mich. S. J., Fischer Mich., Gramiller Lipót, Gazen Peter, Marx Frigyes György mainzi hit- szón., Gábor kapuc., Aquilinus karmel., Ferler Jác. dom., Gross Lőr., Amadeus Hamilton, szül. angol, müncheni theatin. prépostja. Engelsperger Ince, Engelbert kapuc., Arsenius kapuc., Usleber Pál. Dicsőit, besz.: Angermayr Piacid benc., Hochenleutner Geláz, Kauff- mann Konrád, Holderrieth Jak. S J., Schlehlein Konrád, Harding Vendel fér. r., Walle Miklós, Herth Sándor, Hölbling Fer. S. J, Desing Anselm, Heimers Domonk., Zwerger Orbán fér. r., Wint- haller Protas fér. r., Theodos karínéi., Sadler Bonif. ágost. r. — Jezsuiták: Osterpeutter Kristóf, Bechtlin Krist., Dirrhaimer Pirik, Zeller Kristóf, Bodler János, Bauscher Farkas (1690.), Purselt Konrád, Beiitmair Joakim, Wille Sándor, Zumsteeg Farkas, Knellinger Boldizsár, Scheffer Vitus, Tam Gottfried (1652 1719.).1 XVIII. század. (A német nyelv teljes kifejlődésének és meg- állapodásának korszaka. A barock korszak az egyházi szónok- latban.) A franciákkal vívott győzelmes harcok a német szellemet és önérzetet a nemzetben némileg fölébresztették, de a francia szellemért és ízlésért való rajongás, a »gallomania« a felsőbb osztályokban elérte az önállótlanság és ízléstelenség netovábbját. Hozzá járult még a régi klassicizmus iránt való előszeretet. A tevő- leges vallásosság e korban bizonyos általános humanus érzületben és a »független erkölcs«-ben nyert kifejezést. Jótékony befolyással volt az egyházi szónoklatra, hogy több egyházi folyóirat indult meg, s a legjobb francia és angol egy1 TJ. ott. I. köt. 63—102. lap. — L. Brischar i. na. II. köt. 1—979. lap. III. köt. 1—1003. lap. — Bäcker. Bibliot&que des écrivains de la Compagnie de Jésus.
