Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Nyögér Antal: Az oltár
2 NYŐGÉR ANTAL. munkálkodnak, a szent helyről veszik élelmöket? és akik az oltárnál szolgálnak, az oltáron bemutatott áldozatokban részesülnek?«1 Az apostole szavakat megelőzőleg azt fejte- gette, hogy az egyházközségnek kötelessége gondoskodni a papok ellátásáról, mert a hívek e pásztorai az ő érdekükért foglalatoskodnak tiszteségökben. S miben? hol foglalatos- kodnak ? Az igehirdetésben, a lelkipásztori vezetésben és még egy helyen: az oltárnál, amit e levelében nem sokkal alább »az Úr asztalának«2 nevez. Ez oltárt, ez asztalt, szent hely névvel illeti az apostol. Mi érteleme van e szónak: szent ? A bűn átkától meg- :szabadított, a bűn szennyótűl megtisztított s kiválóan az Ür Isten szolgálatára elkülönített, kiválasztott. A keresztény embert is szentnek nevezi az apostol; mert a keresztségben megtisztult a bűntől, fölszabadult a haragnak átka alól és Isten fiává lön, benne lakik az Isten lelke. Mikor a tárgyat nevezi szentnek, akkor ennek értelme az, hogy az az élet- télén anyag is bizonyos keresztényi szertartások végzése által és Jézus megváltói érdemeinek rája alkalmazása folytán a többi közönséges anyagok sorából kiválasztott lett és méltó arra, hogy az isteni tisztelet körében alkalmazást nyerjen. Tehát amidőn azt az oltárt, amely körül a kérész- tény pap tisztét teljesíti, szentnek nevezi: ez elnevezés azt jelenti, hogy az az oltár már az apostolok által végzett szertartások között Jézus nevében, Jézus erejével, Jézus érdemei által elkülönítetté és a szent mise végzésére külö- nősen kiválasztottá lön, szóval fölszentelt vala. Mikor sz. Pál a zsidókhoz levelet írt, ezekhez az ő különleges viszonyaik, körülményeik szerint szólott. Azok látták a jeruzsálemi fényes szertartásokat, szemeik előtt állott az a nagyszerű oltár, amelyen folyton égtek az áldó- zattárgyak. Mindezekkel szembeállította sz. Pál a kezdődő kereszténység fölséges igazait, az idejét multa zsidó áldó- zatokkal Krisztus végtelen áldozatát; az Árón nemzetségi 1 Kor. I. 1. 9, 13. » Kor. I. 1. 10, 21.
