Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

803

vagy más laikus csak az egyház felhívására vehet részt a püspök választásában.

Azonban ezek a szabályozások nem voltak képesek a fejedelmek befolyásának meghiúsítását s a püspökrendelós- nek minden állami befolyástól ment intézését megvalósí- tani, sem Keleten, sem Nyugaton.

A kérdésnek a keleti egyházban való további sorsa itt figyelmen kívül marad.

Ezzel szemben a nyugati egyházban erre az időszakra

— főleg a ΥΙ-ik századtól kezdve a XII-ik századig — esik a püspöki székek betöltésének legmozgalmasabb s legvál- tozatosabb története, a melyet főképen a partikuláris élté- rések vezetnek s jellemeznek.

Mint különleges betöltési forma említhető itt az az eljárás, a melylyel valamely püspök utódját kinevezte, sőt fel is szentelte, vagy azt csak kijelölte s papságát annak megválasztására felhívta, esetleg kötelezte.

Ez eljárás ellen — melylyel még a X-ik század végén is találkozunk — az egyház helytelenítő s elítélő álláspontot foglal el s ily gyakorlatot követett.

A székbetöltós rendes formája tekintetében sokkal általánosabb s fontosabb alakulatokkal állunk szemben; amennyiben a VIII-ik századtól kezdve általánosan mély gyö- keret kezd verni a fejedelmi befolyás ebben a tekintetben; ennek érvényesülési formái közül említhető a közvetet- len fejedelmi kinevezés, s a kánoni választás engedélyezése, amelyért minden konkrét esetben folyamodni kellett.

Ezen fejedelmi befolyás s az azzal járó visszaélések

— főkópen a simonia — elleni küzdelem a ΧΙ-ik század közepe óta két irányt mutat fel küzdelemben egymással; azt az irányt, mely a klérus és a nép választását látja a püspöki székek betöltésének törvényes — s ilyenként ismételten szabályozott — formájának, s ezzel szemben a tényleg érvényesülő azt a formát és az ezt vezető irányt, amely a királyi hűbéresekké lett püspökök királyi kine- vezését, a hűbéri eskü letételét s ezzel kapcsolatban a