Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

794

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

retet van s Ö maga a szeretet. Szólítsátok Őt e néven, hogy ne menjen feledésbe a tanítás, mely szerint egymás között mindannyian atyafiak vagytok. Leven pedig atyafiak, szeres- sétek egymást . . . .« így Gerely. Áhitatosan, világosan, zeng- zetesen, a lelket ellágyítva, fölemelve és jobbítva halad végig az Úr imádságán. A Miatyánk és az a kitűnő körülírás megérdemlik, hogy szép nagy betűkkel kartonlapokra nyom- ják, hatását megfelelő képekkel emelni igyekezzenek s díszes kötésbe foglalják: hadd tartsa a hívő könyves asztalán s merítsen belőle időről-időre új tápot és vigaszt. Azt is meg- érdemli ez a körülírás, hogy imádságos és elmélkedő köny- vekbe fölvegyék.

Ugyancsak Gerely József ügyes, értelmes magyarázó szöveget írt az egyes képeket fedő hártyalapokra.

A keretképeket, Dörre Tivadar művét, általában dicsér- nem kell, csak a »Ne vigy minket kísérteibe« Éva-alakját nem helyeslem; nagyon érzéki.

A mű fába metszését a jeles Morelli tanár intézete nagy tökéletességgel végezte.

A Stephanenm jelenleg első sorban áll a magyarországi könyvnyomtató intézetek közt; ezt a díszművet is nagy tökéletességgel állította ki.

A bekötés ízléses.

És a képek ? A lengyel Krzesz I. de Mecina alkotása ? Miért hagytam ezeket utoljára ? Mert róluk ítéletet mon- dani nem oly könnyű s véleményem róluk nem oly feltét- lenül kedvező és ajánló, mint a kiadvány többi mozzana- tairól.

Az összes ismertetések és bírálatok, melyeket erről a kiad- ványról megjelenése óta lapokban olvastam, dicsőítik Krzesz képeinek realismusát, symbolismusát, kivitelét és hatását.

Személyes beszélgetés közben egyesektől az elragadta- tás, másoktól a helytelenítés szavait hallottam.

De a magam véleményét kell nyilvánítanom.

Az első képnél (Miatyánk) helytelenítem, hogy az Üdvözítő felső teste elválik a kereszttől, mikor lába oda van szegezve. Ezt semmiféle Symbolismus nem mentheti. —