Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK. VEGYESEK. 755 a superieur, tehát idősebb férfi, szokta a részletet előadni. Az innsbrucki egyetemen pedig az erkölcstan tanára minden teli félévben külön heti 1 órában tárgyalja, de ezen külön- órán csak azok vehetnek részt, akik még az évben szentelésre kerülnek. Ily módon lehetne ezt a kényes, de a lelkipásztor- kodásban oly gyakran előforduló kérdést a fentemlített pap- nevelőkben is, a felszentelést megelőzőleg, tárgyalni. Ehhez megjegyzem, hogy ez neveléstan! kérdés, és tudvalevő dolog, hogy a felesleges és indokolatlan óvatossság, a túlságos prüdéria a nevelésben sohasem volt jó. A prii- déria különben is német vonás. Tudvalevő dolog továbbá, hogy nem jó a tanuló kíváncsiságát felkelteni, az ily eljárás csak növeli a kíváncsiságot és csak rosszabbul hangolja, már előre érzókileg ingerli a tanulót. A gimnáziumban azokat a helyeket olvassák legmohóbban a tanulók, amelyeket hasonló okok alapján kihagy a klasszikusokból a tanár (a helyett, hogy már megtisztított kiadást használna). Továbbá, ha nem féltjük az orvostan-hallgatókat, akik pedig egykorúak a hittanhallgatókkal, a közösülés és a nemzés hosszas tárgya- lásától az élettanban, a női nemi szerv ábráitól a bonctanban, az esetleg szép és fiatal női hulláktól a boncteremben, hasonló élő alakok szemlélésétől a műtéteknél: még kevésbbó kell félteni a theologust az említett kérdések erkölcstani tárgya- lásától. Szomorú dolog volna, ha az ifjúság nagyobb részé- ről, átlagáról ily nagy érzékiséget és ily romlott fantáziát kellene feltételezni; idősebb papnövendókeknél pedig azon- felül bizonyos fokú lelki fegyelmezettségre számíthatunk. Ily kérdések tudományos tárgyalása érett és komoly ifjakat nem ingerelhet érzékiségre. Ez bizonyos az átlagról. Tehát felesleges, de nem is lehet megkímélni ezektől a kérdésektől a theologust, valamint nem lehet a medicust, mert szükséges szakismeretekről van szó. Kivételek lehetségesek, de ezek nem döntik meg a szabályt. Ezekre alkalmazzák az erkölcstan vonatkozó szabályait (de motibus spontaneis). Akinek pedig oly ingerlékeny az érzékisége, vagy pedig oly romlott a fantáziája, hogy ily messzefekvő alkalmi ok is mindenkor rossz gondolatokra és kívánságokra ingerelné, az vagy beteg,
