Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 733 egyházra nézve legalább is vannak olyan fontosak, mint a profán klasszikusok minden művelt emberre. Én többre tar- tanám! S mi történt Magyarországon a szentatyák művei- nek érdekében ? Sz. Ágoston híres vallomásai le vannak fordítva, pl. németre is, s az olcsó Beclam-kiadásban jelen- tek meg, hogy mindenki könnyen hozzá férhessen; nálunk ilyesmire csak alig is gondolnak. A szentatyák olvasását különben a theologiai tanításban nem úgy értem, hogy egyet vagy kettőt kitűzzenek olvasásra, hanem aszerint, amint egyik vagy másik kérdésben főszerepet vittek, a leg- nevezetesebb műveikből szemelvényeket kellene összeállítani, úgy, hogy a katholikus egyház dogmái, erkölcsi tételei kiváló férfiak remek értekezéseiben forognának az ifjúság kezén. Az olvasott részek egyike egy, másika más növendékre hatna, s ez tüzelné azután, hogy vele tüzetesebben is foglal- kozzék. így lehetne a szentatyáknak olvasókat szerezni a theologián, így lehetne kilátás rá, hogy azután a növendék később is szívesen foglalkoznék velők s szellemét gazdagí- taná az ő kincsesházukból. Nem volna-e azután célszerű ezt a szemelvényes könyvet magyarra fordítani, kellőleg jegyzetezni s a gimnáziumi hittanításban segédkönyvül használni ? Akkor azután közönségünk is jobban tudná, miért hivatkoznak papjai annyiszor sz. Ágostonra, Ar. sz. sz. Jánosra stb. így kellene egy nagy chrestomathiát össze- állítani a legkiválóbb szónokok műveiből is: megfelelő élet- rajzi adatokkal, jellemzéssel. így nyitnók meg ifjúságunk- nak a harmadik nagy forrást, amely a Szentírás mellett eddig is a legnagyobb mértékben járult hozzá minden nagy szónok képzéséhez. Ezen az alapon találná meg azután mindegyik növendék azt a szónokot, aki az ő leikéhez legjobban tud szólni s akitől egyúttal legtöbbet tanulhat. Biztattam már egyszer erre, és rövid tervet is közölve, az esztergomi pap- nevelő egyházirodalmi iskoláját, de, úgy látszik, semmi sem történik. Pedig ezt a munkát — egyes tanárok útmutatá- sával — akármelyik iskola is könnyen elvégezhetné, kiadása sem kerülne sokba, mert hiszen magát fizetné ki, ha min- den papnevelő rendesen használná. Hittudományi Folyóirat. 1902. 48
