Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

608

HUBER LIPÓT.

vergődő emberi nemnek az epedve várt megváltást és pedig: épen abban az időben, melyre azt a babiloni fogság (Kr. e. 606—536.) vege körül szerepelt Dániel próféta meg- jövendölő.

Kétségtelen, hogy Dániel e jövendölése az ószövetség legérdekesebb s figyelemre legméltóbb jóslata, — a messiási vaticiniumoknak mintegy koronája.

S valóban, ha leköti figyelmünket s ámulatba ejt például a Kr. e. Vili. században élt Izaiás, aki Istentől megvilágított prófétai leikével oly grafikusan ecseteli, oly bámulatos közvetetlenséggel írja le a Messiás szenvedéseit, mintha nem is jövendő, hanem már megtörtént dolgokról értesítene, miket saját szemeivel szemlélt, — méltán ragadja csodálatra lelkünket Dániel prófétának az a páratlanul álló jóslata is, melyben oly pontosan jelzi a jövendő Messiás- Megváltó idejét, hogy annak alapján Izrael s mindazok a népek, melyekhez e jóslatnak híre eljutott, csaknem ujjaikon számlálhatták megjelenésének napjait.

Mielőtt azonban Dániel e nevezetes jövendölését ismer- tetnők, életének adataiból röviden fölemlítjük a követ- kezőket:

Dániel királyi vérből származott s még mint ifjú, más nemes ifjakkal együtt Kr. e. 606 körül Babilonba hurcol- tatott, Nabukodonozor udvarába, hol kiváló tehetségeit csakhamar fölismerték, a tudományban kioktatták és apródi szolgálatra fogták.

Az isteni Gondviselés azonban úgy intézte, hogy, midőn honfitársai a hetven évig tartott babiloni fogságban éltek, ő — mint József egykor Egiptomban — csakhamar felmagasztaltatott. Előbb ugyanis a babilóniai királyok udvarában, később pedig — Babilonnak Cyrus által 538-ban történt elfoglalása után — a perzsa udvarban a legfőbb állami hivatalok polcára emelkedett.

De, bár pogány udvarokban szerepelt, az egy igaz. Istenben való hitét mindvégig híven megőrző, sőt a pogá- nyok figyelmét is felhívta arra, amiért halálra ítéltetvén.