Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

628

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

gálatra készülök számára íródott, különös tekintettel a magyarországi viszonyokra. Kifejezett céljához képest a szerző arra törekedett, hogy a legszükségesebbet nyújtsa, és hogy mindenhol feltüntesse: mi a vigens Ecclesiae dis- ciplina, jelesül pedig mi a tényleg és gyakorlatilag irány- adó Magyarországon ?

Örömmel üdvözöljük a szerzőt vállalkozásában; nem- csak azért, mert gyarapította hazai theologiai irodalmunkat egy új munkával, de főként azért, mivel feladatát, a kitű- zött cél szempontjából, általában sikerrel oldotta meg. Azt hiszszük, hogy a szerző maga sem tart igényt arra, hogy munkáját, akár anyagát, akár a feldolgozás módszerét illető- leg, eredetinek mondjuk, avagy benne az önálló kutatás eredményeit keressük. Ugyanazért az ismertebb auctorokra —- Aichner, Müller — emlékeztető helyeken nem kívánunk fennakadni, noha mindegyre izmosodó hazai theologiai iro- dalmunkkal szemben hova-tovább fel kell állítanunk a követelményt, hogy a más auctoroktól való függés nyomait letörölje magáról. Kitelnék ez szerzőinktől is.

De ettől eltekintve, munkája szakértelemmel, világo- san van megírva.

A szerző szeme észreveszi, mi felel meg céljának, különösen a gyakorlati élet követelményei iránt helyes az érzéke, és e tekintetben az általa összehordott anyag művet kiválóan használhatóvá teszi.

Kár, hogy a rövidségre való törekvés miatt az egy- ház közjogának kifejtése nagyon is kis térre szorult; az egyes jogi intézmények történelmi kifejlődésének méltatá- sára csak kivételesen jut hely, és az irodalomból is leg- többnyire csak az újabb munkák említtetnek.

Természetes, hogy a szerzőnek minden gondossága mellett is munkájában, amely annyiféle tárgyat, részleges szabályt érint, imitt-amott tévedések találhatók. Ezekből néhányat felsorolt a Katholikus Szemle bírálója (1902. évf. 676. 1.).

Az ott elmondottakhoz oly célból, hogy alkalmilag a szerzőnek és olvasóknak tudomásul szolgáljanak, ide fűzzük