Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

620

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

leg más ilyen csodák is, amelyeket a kritika kellőleg meg- világított. Ismét idézethez folyamodom: »Olvassuk csak el Angolországban a Société des recherches psychiques által vég- zett nagyon komoly kutatásokat, mely társaság Balfour Stewartot, Gladstonet, Rusknit, Tennyont, a költőt. Wallace Alfrédet, a természettudóst számlálta vagy számlálja tagjai között s amelynek Franciaországban levő tagjai Taine, Ribot Th. és Richei Károly. E társaság bebizonyítottnak tartotta élő személyeknek bét esetben történt megjelenését, kik valójában távol voltak a helytől, ahol megjelentek s e bét esetben a szédelgésnek, eszelőssógnek, de még az idült idegességnek sem található semmi nyoma. Már pedig a kutatások oly óvatossággal, oly gonddal és kritikával tör- téntek, hogy még oly legkevésbbé sem hiszékeny elme is, mint Scherer, kénytelen volt azokat igazaknak elfogadni: megvallotta, hogy az ilyen történetek, mint amilyeneket elemezett, oly természetűek, hogy psychologiai ismereteink körét rendkívül kibővítik.« (Joly Henrik. A szentek lélek- tana. Ford. a budapesti növ. papság magyar egyb. Írod. iskolája. 1901. 57—58. old.)

Ennyit a történeti kritikáról. Még fontosabb azonban, hogy azon legendaszerű történetek között, amelyeket itt találunk, sok van, amely a legnagyobb mértékben sérti a jó ízlést, a kegyeletet, sőt itt-ott feje tetejére állítja összes dogmatikus és erkölcstant fogalmainkat, A 8. oldalon azt olvassuk, hogy sz. Teréz látott a pokolban egy ltárom éves gyermeket. Több helyen találunk történeteket (pl. a 12. oldalon), amelyekben egy lélek az isteni itélőszéktől vissza- tér a földre, hogy újra kezdje a próbatételt. Több helyen van szó (pl. 81. old.), hogy egy lélek test szerint is szenved a tisztító tűzben. A 94. oldalon szerepel egy eset, mikor a halott halála után visszatérítést végez és pénzt hoz gyóntaelfogadnunk s nem is fogadhatjuk el azokat katholikus hittel, hanem egyszerűen emberi hittel s az okosság szabályai szerint, mikor e sza- bályok megengedik, hogy e kinyilatkoztatásokat valószimíeknek s jámbor hitre méltóknak tartsuk.«: De servorum Dei beatificatione et canon. III. utolsó fejezet. 15.