Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

618

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

heves kísértéseket okoztak hitük ellen. Persze, hogy ez nem mutat a tényállás helyes fölfogására, mert végre is ezek a dolgok nem képezik az egyház hivatalos hitének tárgyát...« »Tényleg még ma is, kivált a román országokban, jámbor laikusok, sőt papok is nagyon vonakodnak a kritika fáklyá- javai a sekrestye félhomályába bevilágítani.«

»Igen gyakran van okunk ma panaszkodni, hogy éret- len munkák, buc.sújárásra való könyvek, hitbuzgalmi iratok jutnak a nép közé, amelyeknek szerzői a történelemnek és kritikának ABC-jót sem ismerik. Az egyházi középponti hatóságok tudnának leghathatósabban gátat emelni az ilyen visszaélés ellen, amely árt a szentély méltóságának.«

Kemény szavak s talán nem is kell őket teljes mér- tőkben alkalmazni az előttünk fekvő munkára, de okadatolt volt őket e helyen is fölhozni, mert e könyvnek számos lapjai aggódást ébreszt az olvasóban. Grisar távol állott attól, hogy a csodákat elvből tagadja, vagy azokat tisztán meghatáro- zott időre, pl. Krisztus és apostolok idejére szorítsa. A kath. egyház nem foglal állást elvileg a természetfölötti ellen, még ha az rendkívüli alakban jelentkezik is. De az is bizonyos, hogy komoly és jó theologusok, ha a gyakorlatban csodával találkoznak — kivéve a Szentírás csodáit — a priori a tagadó álláspontra helyezkednek s innen csak a legkorrektebb történeti bizonyítás és a minden kétségen fölül álló bölcseleti megvilágítás után hajlandók kimozdulni. A csoda nem lehet mindennapivá, mert különben megszün- nék csoda lenni. A hittudósok talán nem mindig voltak ily szigorúak, de a történelmi kritika századaiban ilyeneknek kell lenniök. Voltak idők, midőn a történeti érzék az ernbe- rekben nagyon megcsappant. Ilyen volt a középkor. Maga Grisar, aki legújabban a »Historisch-politische Blätterben (Das Mittelalter einst und jetzt. 1902. 12910—11) védelmébe vette a középkort Ehrhardnak itt-ott elnagyolt és méltány- tálán állításai ellen, maga is elismeri a középkorban e tör- téneti érzék hiányát a fönnemlített előadásban. »Követke- zett a középkornak legendaképző ideje. Ha e tekintetben jellemezni akarjuk a középkor irányát, azt kell mondanunk,