Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. láttuk volna továbbá, 11a szerző a significatio meghatá- rozásában (31. 1.) az »et in lexicon relata«· szavakat el- hagyja, nehogy az a látszat keletkezzék, mintha ennek a meghatározásnak az értelmében csakis a lexiconnal rendel- kezö nyelvek tartozékát képező szavaknak tulajdoníttatnók megfelelő jelentmény. A pars heuristicáról szólva sajnáljuk, hogy szerző az »usus loquendi«-t mint terminust a »consuetudo sermonis«־sal helyettesítette; mert bár grammatikai értékét tekintve, ez utóbbit előbbre valónak tekintjük, még sem zárkózhatunk el abbeli véleményünk elől, hogy az »usus loquendi«, már annak a közkeletüségnek a révén, amelynek tanújául magát, ennek a becses műnek t. szerzőjét is idézhetnők (1. 32. lap), igényt tarthatott volna arra, hogy ne mellőzzék az »usus 10quendi«-t, mikor az »usus 10quendi«-ról van szó. Ámde ezért az »usus 10quendi«-n esett, talán csak vélt, sérelemért gazdagon kárpótolnak az egész résznek egybevágó structu- rája és éber figyelemmel, gondos megkülönböztetéssel és nagy szorgalommal szerkesztett részletei, amelyek közül kiemeljük a Szentírás nyelvezetének eddigelé csak nagyon szórványosan illustrált egiptomi elemeit, a biblica graeci- tasról szóló praecis fejtegetéseket és kiváltképen azt az értékes s arra való tekintettel, hogy a Szentírásban sűrűn előforduló hebraismusok és neologismusok ismertetésére csakis a szentírási töredékek magyarázatánál nyílik ez idő szerint alkalom — célszerűségi okokból eléggé alig appre- ciálható exegetikus subsidiumot, amelyet a műben elsorolt hebraismusok és neologismusok gyűjteménye képvisel és melynek kiegészítő részéül méltán tekinthetjük a 180. lapon közölt »tropi archaeologiai« című sorozatot. Elismeréssel registráljuk szerzőnek a héber költészetre vonatkozó megjegyzéseit, a lyrai költészet alfajainak fel- sorolását, a szentírási képleteknek (tropi), az alakzatoktól (figurae) való különválasztását és az ez utóbbiak egymás- hoz való viszonyát feltüntető synopticus táblázatot. A heuristica christiana című szakasznál újólag teszünk említést azokról a részletekről, amelyeknek folyamán szerző 605
