Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Matuszka Mihály: Egyházi műszavaink

582

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

Nagyon természetes, hogy egyházi műszavainknak eredetét is azokban a nyelvekben kell keresnünk, melyek- bői egyéb kulturális műszavainkat vettük.

Legtöbbet vettünk kölcsön a szláv nyelvből, aminek természetes oka abban rejlik, hogy őseink a kereszténységet először a szlávoktól tanulták ismerni; bár némely részről vitatkoznak rajta, vájjon csak a honfoglalás után törtent-e ez, vagy még ideérkeztük előtt. Munkácsi Bernát pl. a Fekete tengermelléki tartózkodás korára teszi őseink és a szlávok első nyelvi érintkezését, de megengedi, hogy szem- ben a szláv etnikai és nyelvi hatás ezen ősibb rétegével, van egy újabbkori, a jelen haza területén történt érintke- zésből származó réteg is, mely főképen délszláv jellegű.1

Asbóth Oszkár szerint a szláv szók javarésze az ó-szlovénnal a legszorosabb rokonságban levő szláv nyelv- bői került a magyarba, még pedig valószínűleg a honfog- lalásra következő századokban. Yolf György ezt a nyelvet pannon-marahán nyelvnek nevezi s szerinte ez szakasztott olyan volt, mint az ó-szlovén nyelv, ugyanaz, melyre Cirill és Methód a bibliát lefordították.2

Minthogy azonban első hittérítőink nemcsak szlávok, de olaszok és németek is voltak, nagyon természetes, hogy egyházi műszavaink között olasz és német eredetűeket is találunk; mivel pedig az egyház nyelve, melynek őseink hívei lettek, a latin volt, egynéhány a latin szók közül is meghonosodott nyelvünkben, mint pl. templom, paradicsom, melyeknek csak végzetét magyarosította meg a nép nyelv- érzéke.

Megkísérlem a fogalmak összetartozása és közelállása szerint csoportosítani egyházi műszavainkat, s visszavinni régi nyelvemlékeink alapján mindegyiket ősi alakjára, föl- tüntetni változatait, kimutatni legközelebbi származását.

Isten. E szó eredetén szintén vitáznak a finnisták és a turcisták. Budenz a finn isü — atya és a magyar kicsi1 Ethnographia VIII. 29. 1.

־ Nyelvtud. Közi. XXVII. 32. 1.