Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi
50 JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. »egy talentum pénzt adok annak, aki első fölhág a kereszt- fára, de azzal a föltétellel, hogy lábai kétszer, karjai is kétszer át legyenek ütve.« Ez idézet szintén azt mutatja, hogy így szoktak a rómaiaknál keresztre feszíteni. Toursi sz. Gergely a YI. században az Üdvözítő négy szögéről beszél; Theophanos a IX. században azt mondja, hogy e szögek közűi némelyek Konstantin (koronás) sisak- ján, mások lovának zabláján voltak. A sz. Ágostonnak tulaj- donított »Meditationes,« továbbá a »Sermo de Passione« szerzői, valamint sz. Bonaventura, Durand Vilmos, Toletus, Salmeron, Lipsius és utánok más hittudósok szintén ezt vallják. Ennek ellenében a három szög mellett fölhozzák a ■ez. Andrásnak tulajdonított apokryph Acták egy kifejezését; itt ugyanis a kereszt τρεπάοααλος-naL· mondatik és ezt a szót iigy fordítják, hogy »három szöggel ellátott! kereszt. De azóta kimutatták, hogy π,άαοαΧοζ annyit jelent, mint a latin cornu és így voltaképen három szarvval, három nyulványnyal a földből kiálló keresztről van ott szó. A négy szög ellenzői Nomus, egiptomi püspökre is hivatkoznak, aki a IV. században költői paraphrasist írt sz. János evangéliumáról.1 Ennek bizonyságul fölhozott kifejezése azonban oly homályos, hogy mindkét vélemény mellett lehet rá hivatkozni. Nomus ugyanis egy helyen azt mondja, hogy a lábakat egy szöggel ütötték át, más helyen meg négyszeres kötelékről szól, τετραζνξ δεμος, melylyel az Úr a keresztfához volt erősítve, vagyis négy szöget vél. Ez oly ellentmondás, mely Nomus tanúságát minden ereje- tői megfosztja, annál is inkább, mivel nála ily ellentmon- dások igen gyakoriak. Az a harmadik érv, hogy a rómaiak urnáiban az elégetett test hamvában három szöget találtak, mit sem bizonyít; alig tehető fel ugyanis, hogy az élők, amidőn rokonuk kivégzett testét kikérték s azután elhamvasztották, a szégyenletes halál jeleit a hamuvederbe tették volna. Ami pedig illeti Emmerich Katalin látományait és 1 Migne, Patrol. XIX., 20—26. vers.
