Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Haiczl Kálmán: Felfüggesztés ex informata conscientia
űak tulajdonítható, hogy a Congr. Conc. 200 év alatt azon sententiáknak, melyeket a püspökök ex inform, conscientia hoztak, a közbejött felfolyamodásokra körülbelül 95°/0-át ipso iure semmiseknek nyilvánította.1 Ma már a püspökök e hatalma késegen kívül áll, leg- fölebb annak kiterjedése és határai képezhetik vita tár- gyát. A Congr. Conc. több ízben kijelentette, hogy a püspö- kök ez eljárása jogos; VI. Pius pápa »Auctorem fidei« bul- Iájában a pistoriai zsinat ellenkező tanítását kárhoztatta;2 legújabban pedig az Instructio S. Congr. Episc. et Reg. félre nem érthető módon és szavakkal erősíti meg a püs- pökök e jogát. »Plenam quoque vim servat suam — úgy- mond — extraiudiciale remedium ex informata conscientia pro criminibus occultis, quod decrevit s. Tridentina Syno- dus in Sess. 14. cap. 1. de Reform, adhibendum, cum illis regulis et reservationibus, quas constanter servavit pro dicti capitis interpretatione s. C. Congregatio in pluribus resolutionibus, et praecipue in Bosnien, et Sirmien. 20. De- cembris 1873.« 3 II. Feltételei. A sententia ex inform, conscientia alkal- mazásának feltételeit már maga a trienti zsinat idézett fejezete elősorolja. Csakis bűntény (Crimen) esetében alkal- mazható;4 ha tehát csupán causa levis forogna fenn, az eljárást a Congr. Conc. felfolyamodás esetén okvetetlenül megsemmisítené. A bűnténynek azonban titkosnak kell lennie. »Remedium pro criminibus occultis adhibendum«, mondja a Congr. Ep. Instructiója. Nyilvános bűntény vagy vétség büntetésénél tehát az eljárásnak helye nincs. Az első kérdés, mely felmerül, az: miért alkalmaz■ U. o. 83. 1. 3 »Item quae damnat ut nullas ex invalidas suspensiones ex informata conscientia — falsa, perniciosa, in Tridentinum in- juriosa.« 3 11. Jun. 1880. Cire. A. Dioec. Strig. 1887. 4 Más októl, pl. incapacitas, vagy illiteratusok ellen a püs- pök nem alkalmazhatja. L. Molitornál a C. C. erre vonatkozó haté- rozatát. 226. 1. FELFÜGGESZTÉS EX INFORMATA CONSCIENTIA. 545 Hittudományi Folyóirat. 1902. 36