Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Haiczl Kálmán: Felfüggesztés ex informata conscientia
FELFÜGGESZTÉS EX INFORMATA CONSCIENTIA. 041 Lucius pápa megengedte, hogy a szerzeteseket a magasabb rendektől a törvényes eljárás mellőzésével is eltilthatják, hogyha lelkiismeretükben valamely titkos vétség elköveté- séről meggyőződést szereztek.1 A püspöki joghatóság e nagyfokú megszorításával együtt járt az alsópapság jogainak kiterjesztése. Nem lehet tagadni, hogy erre a középkorban egyrészt szükség is volt. A hűbérrendszer az egyházfőket oly világi jogokkal ruházta föl, s oly kötelezettségeket rótt reájuk, melyek az egyház szellemétől nagyon elütöttek. A középkor püspökei, külö- nősen a germán jogban, nagyrészt inkább fejedelmek, főurak voltak, mint egyházfők. Olyan szerepet vittek a politiká- bán és közjogban, mely mellett főpásztori működésük sok- szór rövidséget szenvedett. Sokan közűlök még felszentelt papok sem voltak, és egész életük végéig világiak marad- tak. Természetes, hogy az egyházias szellem is távol állott tőlük, s vagy egyáltalában nem törődtek egyházmegyéikkel, veri. Verum quoniam peccatum ipsius fore occultum dixisti, manda- mus quatenus poenitentiam ei condignam imponas, et suadeas, ut parte poenitentiae peracta, ordine suscepto utatur: quo contentus existens, ad superiores amplius non ascendat. Verumtamen quia pec- catum occultum est, si promoveri voluerit, eum non debes aliqua ratione prohibere.« C. 4. de temp. ord. (I. 11.) és C. 17. ibid. : »Quaesi- tum est de sacerdotibus vel aliis clericis, qui per reatum adulterii, perjurii, homicidii, vel falsi testimonii, bonum conscientiae rectae perdiderunt. Respondemus, quod si proposita crimina ordine judicia- rio comprobata, vel alias notoria non fuerint, non debent hi (prae- ter reos homicidii) post poenitentiam, in jam susceptis vel suscipien- dis ordinibus impediri: qui si non poenituerint, monendi sunt, et sub interminatione divini judicii obtestandi, ut in testimonium suae dam- nationis in susceptis etiam ordinibus non ministrent.« 1»Ad aures nostras pervenit, quod religiosi quidam ad superio- res desiderant ordines promoveri, sed praelati eorum desideriis con- tradicunt. Tuae igitur quaestioni taliter respondemus, quod hone- stius et tutius est subjectis debitam praepositis obedientiam impen- dendo in inferiori ministerio deservire, quam cum praepositorum scandalo graduum adpetere dignitatem : nec est in hac parte sub- jectorum desiderium confovendum: quoniam esse potest, quod prae- lati eorum commissa secreta noverint, ex quibus constat eis, quod salva conscientia nequeant sublimari.« C. 5. de temp. ord. (I. 11.)
