Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

492

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

Az új-kor kezdetén kiváló szónokok: Sienai sz. Bernardin (1380—1444. Le prediche volgari di S. Bernardino da Siena dette nella piazza dei Campo Vanno 1427. Luciano Bianehi. Síén. 1881— 1888.), Kapisztrán sz. János (1385—1456.), kit mi magyarok is magunkénak vallunk, Jacobus della Marca (f 1479.). Giustiniani sz. Lőrinc vei. patriark. (1381 —1455.), sz. Ántonin (1389 —1459.) dóm. r. florenzi érsek (Lodi alia Vergine.), S. Bernardinus da Feltre, »piccolino« (1438 —1494.), Bold. Joan. Dominici, dom. r. raguzai püspök, bíbor., Bold. Albertus de Sarzana (1385 —1450.), Leonardo Dati, dom. gener., Ugolino da Camerino, XII. Gergely pápánál »magister palatii«, utóbb lodii püspök, Gabriel Garofoli, ágost. r. kitűnő hitvitázó, Mich. Carcano (Sermonarium triplicatum per adventum, Quadragesimale etc.), Leonardo Mat. da TJdine, dom. (f 1470.), Aurelio Brandolini »il Cippo« (־j1497 ־.) »Cicero« mel- léknevet érdemelt ki. — Kéziratban hagytak hátra beszédet: Buti Jakab, dóm. r., Milánói Mik., Antonio Parvo, Perugiai Jak., Mateo dei Bonaparte, mantuai püspök (f 1444.), Campelli Ag., ágost. r. (f 1435.), Marsigli Lajos, ág. r. (f 1436.), Nápolyi János, dóm. r., Nicolao d’ Acquapendente, ág. r., Joannes de Prato, ág. r., Andreas de Bilio (elméi. műnk. »de arte dicendi«), Donato Tamás, velencei patr. (előbb dóm. r. f 1505.). — Továbbá kiváló szóno- kok: Paulo Attavanti (1419—1499.). Költői szónok: Bernardino de' Busti (Mariale seu sermones de B. V. M. Rosarium sermonum per quadragesimam ac in omnibus diebus tam dominicis quam festis per annum). Caracciolo di Léccé Róbert (1425 — 1495.), kit második Pál apostolnak tartottak a szónoklatban. (»Nemo post Paulum clarior orbe fuit« — Prediche di fra Roberto in volgare.)

De mindezek fölé emelkedett még szónoki hírnév tekinteté- ben Girolamo Mar. Francesco Savonarola, a híres agitátor, ki kora- nak reformátora leendett, ha a gyűlölet és vak fanatismus által magát nem engedi elragadtatni (1452—1498.). Azon kor florida- cismusa és bombaszticismusa ellenében mint reformátor lépett fel. Utóbb túllépett a határon: a Mediciek ellen nyíltan prédikált. —

VI. Sándor pápa, mint állítják, florenci érsekké akarta tenni s bibornoki kalappal kínálta, Savonarola azonban állítólag úgy nyi- latkozott, hogy saját vérével festett kalapot óhajt. Oly tervvel foglalkozott, hogy a Mediciek kiűzésével új theokratikus kormányt szervez. De heve elragadta. Máglyán végezte életét. A szónoki világ egyik tüneményes alakja volt. — Beszédei: Prediche. Firenze. 1496. — Mariano da Gennazzano, ág. r. (1450—1498.). Végül: Gabriele Barletta, dom. r. (f 1480.), ki ízléstelen modor- bán szónokolt, de a kor szellemét oly híven fejezte ki a maga modorával, hogy szólásmóddá vált: »Qui nescit barlettare, nescit