Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
490 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. (1195 —1231.). Szent Antalnak népies beszédei csak latin nyelven maradtak fenn. Szent Bonaventura, bib., a fér. general. (1221—1274.), kinek latin beszéd-gyűjteménye valóságos kincsesbányája a pré- dikátoroknak. — Versenyzett a ferencrendiekkel a sz. Domonkos által alapított (1170 —1221.) »prédikátorok rendje«, kik közül különösen kiváltak: Joannes de Schio, IX. Gergely pápa követe (f 1263.), Reginaid, bolognai prédikátor, sz. Péter, a hitvalló és vértanú, kit az eretnekek öltek meg (f 1253.), szienai Ambrus, ki X. Gergely pápa idejében élt, de valamennyi fölött kimagaslik a schola mestere: Aquinoi sz. Tamás (Sermones et opuscula con- cionatoria). — Első, aki olasz nyelven beszélt: Giordano da Rivalto, a bőid. dóm. r. (y Pisában 1311., »sicut sol inter stellas emicuit« mondja róla a pisai krónika.) Forma tekintetében ennél is magasabban áll: Passavanti Jakab, dóm. r. (1357 ־}־. Specchio di penitenza). — A XIV. században nevezetesebbek mint szónokok és írók: Hugó di Pratoflorido, dóm. r. (־j1322 ־.), J. Gorino da S. Gemiviano, dom.-r. (Summa de exemplis et similitudinibus), Remigius Clari, dom. r. (f 1309.), Cavalca Domonkos, dom. r. (f 1342. Lo specchio della Croce), Bold. Simon Fidati da Cassia, ág. r. (f 1346), Páduai Albert, ág.-r. (több beszédje maradt fenn latin nyelven), Anconai Ágost »Trionfo« (f Nápoly 1328.). — Kéziratban hagytak hátra beszédet: Capponi Jakab, viterbói, ág. r., nápolyi érsek (f 1308.), Dimalducio di Forti, ág. r. (f 1336.), Jacobus Cina da S. Andrea di Colle, dóm. r. (f 1380.), Dominicus di Nardi, dom. r. (1385 ץ.). Az egyházi szónoklat az olaszoknál az újkorban. Az egyházi szónoklatnak már a középkor vége felé új korszaka nyílik meg Olaszországban, mi első sorban az olasz zemzeti szellem és nyelv örvendetes felvirágzásának tudható be, amit ismét ama nagy szel- lenieknek tulajdoníthatunk, akik ennek felvirágoztatását tűzték ki célul, mint a nagy Dante Alighieri, Petrarca, Boccaccio. Másrész- röl mindamellett a latin és görög klasszikusok kultusza, az ú. n. humanismus is e korban hódított leginkább, amely irányzatnak az olasz egyházi szónoklat fejlődésére tagadhatatlanul szintén nagy befolyása volt. Ami e befolyás jelentőségét illeti, bármint véle- kedjenek is más írók, mi határozottan azt tartjuk a kifogástalan egyházi álláspontra helyezkedve, hogy. bár a humanismus behatása alatt, az egyházi szónoklat formai tökélyben, simaságban sokat nyert, egyházi szellem tekintetében mégis többet veszített, mint nyert; minthogy a pogány szellem, a pogány klasszikus minták lopóztak be az egyházi szónoklatba, s a szentírás mellett a pogány bölcselők- és antik költőkből idéztek az egyházi szónokok az Isten igéje hirdetésében. Az akkori idők termékeiben allegóriákat, kri■־ tikát meg nem álló legendákat találunk ; nagy gondot fordítanak az egyházi szónokok a fogalmazásra, de annál kevesebbet adnak
