Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi
42 JÉZUS KRISZTUS KÍJíSZENVEDÉSÉKEK EREKLYÉI. dókét őrzik: a szakadár örményeknél a sz. Jakabról neve- zett templomban, és a ferencieknél. Az örményeknek azon- bán nincsenek igazoló irataik, csak annyit mondanak, hogy ereklyéjük Kómából származik. A ferenciek birtoka- bán lévő darabkák egy részét Miksa, mexikói császár aján- dékozta nekik. A Konstantinápolyba vitt ereklyék 1204-ben a kérész- tesek birtokába kerültek, mikor a várost elfoglalták. Mind- járt meglátjuk, hogy hová jutottak. Ezeket a Bukoleon palota kápolnájában találták, amidőn azt az általános fősz- togatás közben őrizet alá vették.1 A keresztes hadjáratok végén tehát Jeruzsálem és Konstantinápoly majdnem teljesen meg voltak fosztva sz. kincsüktől; az ereklyéket elvitték Európába, nevezetesen Olasz-, Erancia- és Németországba. A Rómában, jeruzsálemi sz. Keresztről nevezett temp- lomban lévő már említett ereklye három darabból áll, melyek ujjnyi vastagok; hosszúságúk különböző, a leg- hosszabb 160 milliméter egyik végétől a másikig. A fa színe olyan, mint az iróné. E három darab egyikén legjob- bán lehet látni a fenyőfa ereit. Sz. Péter templomában nagyobb darabot őriznek. A sz. Ilona kápolnájában levő ereklye Kohault de Pleury számítása szerint, amely Gretserén alapul, 558 milliméter terjedelmű és milliméter széles. Ezt Eülöp Ágost ajándó- kozta Maastricht városának, amely 1836-ban fölajánlotta XVI. Gergely pápának, aki azt sz. Péter bazilikájának engedte át. Gretser szerint vastag balzsamréteggel vonták be, hogy csókra nyújthassák a hívőknek.1 2 Ezen kívül sz. Péter templomában a valódi keresztnek más darabkái is vannak, melyek közül az egyiket Jusztin keresztjének, a másikat Constantinus keresztjének nevezik. Az elsőt ugyanis Jusztin, az ifjabb (565—578) adta volna III. János 1 Michaud id. mü. III. 273. — Gosselin id. mü. 30. s köv. old. — Petitot: Collection des Mémoires, I. 35. és 274. 2 Gretser id. mü. 2455. old. — Rohault de Fleury id. mű. 83. old.
