Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

418

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

logikus kutatások vitorláját megdagasztotta, nem más, mint az a meggyőződés, hogy az őskereszténység irodalmi hagya- tékának a theologiai kutatások terén napról-napra nagyobb tért kell elfoglalnia. A monumentális archeológia mellett az irodalomtörténeti hagyatékok vannak hivatva az ős egyház állapotát, a tanok, a fegyelem, a liturgia stb. fejlő- dését kideríteni.

Bardenhewer előbb egy igen alapos és tanulságos be- vezetésben (1—61. lap) előadja a patrologia történetét szent Jeromostól napjainkig. Azután határozottan körülhatárolja a patrologia területét, elveti azok irányzatát, akik a patro- logiából egyszerű irodalomtörténetet akarnak csinálni, mely mellőzve a belső tartalmat csak a külső formák szerint bírálja el az írásműveket (Overbeck). Elismeri, hogy eddig a patrologia terén nagy mulasztások voltak, a történelmi methodica mellőzése, az irodalmi szempont elhanyagolása, melyeket pótolni kell; de a patrologiának első sorban mégis csak az ó-keresztény írásművek belső tartalmával kell első sorban foglalkoznia és első sorban theologiai tudománynak kell maradnia. Tekintetbe veheti az esztétikai szempontot is, sőt kell is, hogy vegye, de első sorban a belső dogmai tartalommal kell foglalkoznia. Azért teljesen elhibázottnak tartja Krüger meghatározását az ó-keresztény irodalomtör- ténetről, mely szerint ez a keresztény szellem irodalmi tér- mékeit a régi világ talajából fakadva tisztán irodalmi szempontból méltatja, tekintet nélkül azok egyházi és theo- logiai jelentőségére. Ez Bardenhewer szerint teljesen el- hibázott vélemény. Es ebben teljesen igaza van. Minden irodalmi műnek lényege mégis csak a tartalom, a külső forma csak már ruha rajta. Ha esztétikai szempontból tekintjük csak a két első század keresztény irodalmát, akkor a Diognetushoz írt levelet és Minucius Felix Octariviusát kivéve talán, a többit nem is érdemes kezünkbe venni. Miért foglalkoznak tehát a protestáns theologusok, hogy így mond- jam, oly mohósággal az ó-keresztény irodalommal? Harnack, Zahn, Gebhardt, Weisäkker, Nitsch, Lightfoot stb. urakat mi vonzza ezek felé a régi írások felé ? Felvilágosítást