Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
Azért a sokat sürgetett reform egyik legfőbb követel- menye, írja Dr. Mihályi!,1 hogy vissza kell állítani a theol. tantárgyak közt a helyes viszonyt, arányt, rendszert, a dog- matrica központi és uralkodó helyzetét. »A régi iskola köz- ponti főtárgya, tulajdonkóp egyedüli tárgya a dogmatika volt, ennek keretében, szellemében és módszerével adták elő az egész papi tudományt. A hittudománynak egyes ágakra való elkülönítése után is a régi iskolában (és a római rend- szerben mind máig) a főtárgy mindig a dogmatika maradt. A jozefinizmus rontotta le (uralma területén) a theologiai oktatásnak ezt a rendszerét és bürokratikus sablonszerűséggel egyenlő rangba tette az összes (8) theologiai tantárgyakat, aminek a theologiai tudományosság hanyatlása lett a követ- kezménye. A hittudományok tehát csak úgy fognak ismét fellendülni, hogyha visszatérünk a régi rendszerre, és a dogmatikát teszszük újra a theologiai oktatás főtárgyává, középpontjává úgy a papnevelőkben, mint az egyetemeken, és ezen alapon építjük fel a hittudományok minden külön ágát. Jól mondja Dr. Pethö:2 »A theologikus tudomány (theologia) szószorosan a dogmákról szóló tudomány. A dogma a hitnek és a vallásnak legbensőbb tartalma, mert minden hit első sorban valami tan, a melynek elvei, tételei vannak és azért csak az érti az egyházat, aki ezeket érti. A dogma kiágazik az erkölcstanba és a kánonjogba, csak olyan alapon emelkedhetik e két tudomány, amelyet a dogma megvet, és csak oly magasan emelkedhetik, épülhet fel mindkettő, amennyire a dogmának életereje kiterjed. Igaz, hogy ami pozitív határozat hozzájárul, nem folyik közvetetlenül a dog- mából, de mégsem lehet meg a nélkül, hogy minden ízében a dogma szerint ne igazodjék. Továbbá valamint a dogma az erkölcstan és kánonjog alapja, úgy nyer illusztrálást az egyháztörténelemben is, viszont illusztrálja, megérteti a tör- ténelmet; végrehajtást nyer a lelkipásztorkodásban és kimu- tatást a biblikumban; de mindezek tőle nyerik érvényüket, 1 A papnevelés története és elmélete II. köt. 162. kk. s Uj Magy. Sión. 1887. 87—88. HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 359
