Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. 355 géliumot, az az állam, a társadalom, a polgárosulás merev negációjává lesz. Jegyezzük meg azt is itt, hogy bár az evangélium a nőtlenséget is ajánlja, ő azt nem hirdeti, megelégszik azzal, ha mindenkinek előírja, hogy csak egy nőt szeressen. Ilyen életbe helyezi ő az emberi üdvözülést, s így akarja megalapítani a mennyei Jeruzsálemet. Nem várja azt, hogy Krisztus leszáll a fellegekből, nem is hisz a csodákban és próféciákban; az emberiség átalakulását az ember belső világának átalakulásától reméli. Természetesen, hogy ezt elérje, ahhoz szerinte nincs szüksége papokra, sem egyházra. Nem szükség imádkoznia, bőjtölnie, hanem csak kerülnie kell a rossz cselekedeteket s gyakorolnia kell a szeretet művét. Az élet gonosz ingereitől való felszabadulás- nak módja pedig a munkásságban és a testi erő fejlesztésében áll. Tehát a munka nemcsak kötelesség, de erkölcsi orvoslás is, az üdvösség eszköze. Ily elvek mellett érthető, hogy az orosz államegyház utóbbi időben cenzúra alá fogta a nagy, de excentrikus gon- dolkodó felforgató tanait. Bármily kifogástalanok legyenek is azok ideális szempontból, a létező intézmények próbáját nem állják ki s az anarchista agitáció veszedelmes fegy- véréiül kínálkoznak. Budapest. V. S.
