Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL, 353 hető. Ha két árva gyermek közül csak az erősebbik él meg, bolott a kellő anyai gondozás mellett mindkettő megélhetne, ez nem a családi szervezetnek lenne a következménye, hanem annak, hogy az anyai szív érző és odaadó. Már pedig ahhoz semmi köze a társadalmi haladásnak. Azt állítani, hogy a társadalmi haladás tényezője az erkölcsi életnek, annyi volna, mint azt mondani, hogy egy kályha beállítása meleget okoz. Valójában a kályhába be lehet gyújtani s akkor meleg lesz, vagy nem gyújtunk be s akkor hideg marad. így a társadalmi formák is bírhatnak erkölcsi tar- talommal, s akkor erkölcsileg befolyásolják a társadalmat, vagy pedig nem bírnak erkölcsi tartalommal s ekkor befő- lyásult sincs. A keresztény morál azonban nem alapítható pogány életnézletre, sőt nem is egyeztethető össze azzal. Lehet ethikai tanulmányokat, világi katekizmusokat írni, de ha az emberek azt hiszik, hogy ezzel irányozhatják az emberiséget, csalódnak, mert az emberiséget nem ezek az értekezések és katekizmusok irányozzák, hanem az élő hit. Világi erkölcs- és életszabályok, ha vallási meggyőző- désen nem alapulnak, hasonlítanak ahhoz, mint ha valaki, aki a zenéhez nem ért, kezébe venné a karmesteri pálcát s elkez- dene vele hadonászni a zenészek előtt. A zene tovább han- gozhatnék még egy ideig, mintegy önmagától, de világos, hogy a karmesteri bot minden ütemverése sem volna elég- séges arra, hogy egyetlen hangot is kihozzon. Pedig így akar- nak tenni korunknak azok az emberei is, kik erkölcsre akarják oktatni a népet, anélkül, hogy azt a vallásos érzés felkölté- sére alapítanák. Erkölcsiséget a vallástól függetlenül akarni beleoltani az emberekbe — fejezi ki Tolsztoj — annyi, mint mikor a gyermekek a kitépett plántát gyökerei nélkül akar- ják más földbe ültetni. Vallás nélkül nincs igaz, őszinte erkölcsösség, épúgy, amint gyökér nélkül nincs plánta, Természetes, hogy Tolsztoj fejtegetéseinek ez utolsó, fényesen argumentáló része, mely az egyszerű igazság oly mindent lefegyverző erejével hat, csak a legmélyebb meg- gyöződés visszhangját keltheti bennünk is. Nem egészen úgy azonban elméletének további alkalmazása, amelyben
