Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. 351 társadalmát erősebbé tegye a kevésbbé erős és alkalmas szervezetek hátrányára. Ebben a pontban Tolsztoj mindenekfölött Huxleynek egy felolvasásával száll szembe, melyben a hírneves angol tudós az ethikai fejlődés tételeit következőkben fejtegette. A kiválás törvénye nyilvánvalólag ellenkezik az erkölcsi törvénynyel. Tudta ezt a régi görög és hindu világ is, s azért mindkettőnek filozófiája és vallása az önmegtagadásban csúcsosodott ki. Ez azonban Huxley szerint nem a helyes conclusio, hanem a helyes ez: Van egy kosmogonikus tör- vény, mely szerint minden teremtmény küzdelmet folytat a létért egymással, s csak a győztes marad fenn. Az ember is alá van vetve e törvénynek, s általa lett az, ami. De ez a törvény ellenkezik a moralitással. Hogyan egyeztetendő tehát ki azzal ? Egyszerűen úgy, hogy létezik egy társadalmi fejlési processus, mely a kozmikai processus feltartóztatására s ethikai elvvel való helyettesítésére törekedik, s melynek eredménye többe nem az »erősebb«, hanem az ethikai érte- lemben vett »jobb« túlélése lesz. Azt is megmondja Huxley, milyen bázison történik a processus. Az emberek ugyanis, csak úgy, mint az állatok, társaságban szeretnek élni, s azért mindinkább elnyomni, kiirtani hajlandók maguk közt az oly törekvéseket, melyek a köz fennállására veszélyesek. Tehát Huxley az indulatok- nak a köztársadalom fennállása érdekében való megfékezé- seben, a büntetéstől való félelemben látja az ethikai proces- sust. Tolsztoj ennek ellene mond. »Azt hiszi Huxley, — kiált fel metsző iróniával, — bogy Angliában, a maga ír elnyo- másával, a gazdagok esztelen fényűzésével, opium- és szesz- üzérkedésével, véres háborúival, kereskedelmi és politikai érdekből indított népirtásaival, titkos bűneivel és hypo- krízisével, mindenki, aki nem lépi át a rendőri tilalmat, erkölcsös ember?« Az erkölcsiség — folytatja — állandó fejlés tárgya, ennélfogva a társadalom intézményes rendjének kötél és vérpad segélyével való fentartása —· amelyekre, mint a moralitás eszközeire Huxley céloz — nemcsak nem meg
