Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
348 TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. szere, a zsidó erkölcstan, mely a választott nép hivatásának s a mai keresztény-állammorál, mely az állam jólétének rendeli alá az egyes ember érdekeit. Ezt a felfogást tükrözi vissza a nők helyzete is, kiktől önfeláldozást követelünk a család s különösen a gyermekek érdekében. A harmadik álláspont jelzi itt is a legmagasabb erkölcsiségi ideált, mely az ember magatartását a legfőbb akarathoz viszonyítja, s amit Tolsztoj kifejezve lát a pytha- gorikus, stoikus, buddhista, bramán és taoista iskolák esz- méiben, továbbá az igaz keresztény erkölcsi parancsban, mely nemcsak az egyéni akaratról való lemondást, nemcsak a személyes, de sőt a családi, társadalmi és állami érdekek- nek is háttérbe szorítását követeli meg az isteni akarat beteljesedésére való tekintettel. Ámde itt is vájjon minő értéket tulajdoníthatunk a Tolsztoj szép elmélete szerinti morálnak, ha tudjuk, hogy az teljesen önkónytelen, mert hiszen rögtön hozzáteszi Tolsztoj, hogy »minden ember, bármit valljon vagy prédi- káljon is morál gyanánt névleg, bármelyik álláspontot higyje is igaznak, ettől egészen függetlenül, csak a három jelzett vonatkozás valamelyikében találja meg igazi, őszinte mora- litása mértékét«. E szerint például hiába akar valaki a társadalom, az emberiség, az istenakarat eszményeiért lel- kesülni, ha a világhoz való viszonyát máskép, egyéni bol- dogulása céljában látja, cselekedeteit mindig az a rugó fogja intézni, mert nem is cselekedhetik máskép, míg a világhoz való viszonyának felfogása nem módosul. Viszont bármit beszéljen is keresztény erkölcsi meggyőződéséről az, akinek a világgal szemben elfoglalt álláspontját a család, a törzs, haza vagy nemzet szolgálata szabja meg, azért erkölcsi tér- mészete mégis család- és állam-erkölcsi jellegű lesz, s ha választani kell maga és a társadalom java, vagy Isten aka- rátának végrehajtása közt, cselekvősége inkább embertársai java felé fog hajlani, mert abban ismeri föl létezése célját. Az erkölcsiség ekkép nem függetleníthető a vallástól, mert nemcsak hogy annak kisugárzása, de egyenesen benne is foglaltatik. Látni ezt azoknál a nem-keresztény bölcsei-
