Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
302 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. noikaik ajkam elhangzottak, de ma hidegen hagyják a hivő keresztényt, mert túlságosan magukon hordják a francia nemzeti szellem bélyegét, e remekműveik jobbára a francia nem- zeti géniusz ihlete alatt születtek meg, és hiányuk, hogy nem szólnak az egész kér. világnak, aminönek az apostoli beszéd- nek lennie kell. Ezen észrevétel legfölebb a komoly Bour- daloue némely beszédeire nem vonatkoztatható, akit is azért a négy elsőrangú csillag között legelső helyre teszünk! Jellemző oldala a francia egyházi szónoklatnak — Yan Hemel szerint — a magas lendület úgy az eszmékben, mint az érzelmekben és a mesteri gyakorlati irány. A francia egyházi szónoklat történetében is, eddigi felosztásunkhoz híven, közép- és újkort kell megkiilönböz- tetnünk. Mindkét korszak ismét több időszakra oszlik. A francia egyházi szónoklat első zsengéi. Galliában, a régi római provinciában az evangélium első magvait, ősi hagyomány szerint, már az apostolok tanítványai, állítólag már a keresztény egyház legrégibb korában hintették el, s e tartomány már a II. században, több városban, mint fökép Lugdimiunban virágzó püspökséggel s oly vértanúkkal dicsekedhetett, mint Pothinus és sz. Irén.1 — A IV. és V. században Galliában már a hierarchiát szervezve látjuk, gyakori zsinatokkal, szép kolostorokkal és isko- Iákkal találkozunk. Vannak nagynevű hittudósai, akik közül nem egynek nagy szónoki hírneve van, s többnek szónoki müvei az utó- korra is átszármaztak, aminök: poitiersi sz. Hilár (f 366.), szent Honorat, arlesi érs. (f 428.), sz. Eucherius, lyoni püsp. (f 450.), sz. Hilár, arlesi érsek (f 455.), Gajus S. Apollinaris Sidonius, arverni püspök (γ Clermont 428.), sz. Avitus, viennei p. (f 526.), sz. Cézár, arlesi érsek (f 542.), sz. Gergely toursi p. (f 593.). Majd következtek a nagy népvándorlások zavargásai, melyek a hitélet és a művelődés, polgáriasodás fejlődési menetét egy időre megakasztották, de az egyház végre is diadalmaskodott a kor szülte akadályokon és méltóan oldotta meg feladatát, mely egy- részt a népvándorlások viszontagságai által veszélyeztetett szabad- ságának s az ősi korban szerzett szellemi kincsnek megvédésében, másrészt az idők viharai következtében, a népvándorlások korában, odaözönlö barbár népfajok megtérítésében és a hűtlenül elpártoltak, fökép az áriánok visszahódításában állott. A különböző népfajok a keresztény hitre térvén, Krisztusban egy nemzettestté, egy J L. a szerzőnek Compend. Patrol. et Patrist. ez. művét. S. íren.
