Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

23

hogyha »azt a kőlapot«, amelyet a püspök fölszenteléskor az alappal a négy sarkán krizmával köt össze, »fölszakít- ják«.1 Mert ezzel az egység, az épség, melyet a Krisztust jelképező oltárnak viselnie kell, megszűnt, s elveszti azt a mély, titokteljes jelentményt, amely az oltárnak sajátja.

A jelentékeny törés az, hogyha sarkain azok a helyek csorbultak és váltak le, a melyeken a kenések történtek és a tömjénszemek égtek, amely helyeket különben is a későbbi fölismerhetés céljából bevésett keresztekkel kell, már a fölszentelést megelőzőleg, megjelölni. Feltétlenül elveszti szentelt jellegét az oltár, hogyha a szent ereklyék sírját feltörik, vagy bármi módon az ereklyét belőle ki- veszik.

A hordozható oltárkő fölszentelt jellegét elveszti, hogyha az oly módon törik szét, hogy annak egy darabjára többé el nem helyezhetni a konsekrálandó miseostyát és a kelyhet. Az efféle oltárkő (portatile) az elmozdítás által nem veszti el szentelt jellegét, minthogy ez rendeltetése szerint úgyis átszállítható más helyre is. Ha a körülmények olyanok, hogy az oltárt valahol be kell szüntetni, azt a püspök tudtával és beleegyezésével szabad csak tenni, aminthogy az oltár fölállításának és fölszentelésének joga is egyedül az illetékes püspökhöz tartozik.2

A kiváltságolt oltár.

Az oltárok közöl némelyek mások fölött a pápa által bizonyos, hozzájok kötött engedményekkel jeleskednek, az ilyen oltárokat kiváltságosaknak nevezik. E kiváltság vonat- kozhatik a szent mise szertartására, vagy pedig a búcsúkra, melyeket az ily oltároknál meg lehet nyerni.

A szertartásra vonatkozó kiváltság abban áll, hogy bizonyos miséket az ily oltárnál még akkor is elmondhatni, amikor a mise rubrikái azt egyébként akadályoznák. Az ilyen kiváltság ritkább és csak kiváló búcsújáróhelyek egyes oltárai részesülnek ebben.

1 S. C. K. 3. Martii 1821. Gardell. Decret. Authent. s. n. 4577.

2 S. II. C. 23. Maji. 1846. Gardell. 5037. Decreta Authentica.