Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
278 DE. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. 8. §. Az egyházi szónoklat története az újkorban. Láttuk az egyházi szónoklat fejlődési menetet az ókorban, láttuk a középkorban. A középkor prédikátorai szent kegyelettel vették át és őrizték meg az ókori nagy nagy szentatyák evangéliumi hagyományát és igyekeztek azokban a nyomokban járni, amelyeket Krisztus Urunk és a nagy szentatyák életökkel és példájukkal megszenteltek. S azért, bár kevés önállósággal, de annál több egyházias szellemmel gyakorolták az egyházi szónoklati tisztet. E hagyománynyal az újkor jórészt szakított. Új irányt, új utat tört magának, mint sok más tekintetben, szintúgy az egyházi szónoklat mezején is. A régi szentatyák ősi gya- korlata által megszentelt homilia alakja úgyszólván teljesen eltűnt, s helyette új alakja fejlődött ki az egyházi szónok- latnak, a szoros értemónyben vett szentbeszéd, prédikáció mai modorában. De nemcsak a szentbeszéd alakja változott meg. A szentbeszód egész szelleme is átalakult. Az egész egyházi szónoklati tisztséget más szellem ihlette. Mig a régiek a szigorú, megváltozhatatlan egyházias szellemet juttatták érvényre az egyházi szónoklat mezején, addig az újabb kor a világi profán klasszikus szellem felé hajolt s azt ápolta előszeretettel. Előkeresték a régi klassz!- kus pogány mintákat, Demosthenest és Cicerót, 8 antik minták, antik klássikus formák szerint alkották meg egy- házi beszédeiket. Ezen szellem lengte át az újkor egyházi szónoklatát. Ezen az alapon fejlődött tovább — kevés kivétellel — a keresztény anyaszentegyház szónoklata. S ezen kort nevezik a renaissance, az újjászületés korú- nak, amely a Mediciek korával és iskolájával kezdődik s lassankint az egész Nyugatot áthatotta, s a tudomány és művészet minden ágába belopózott és megvesztegette a keresztény szellemet is és egészen új irányba terelte az egyházi szónoklatot is, amely a középkor önállótlansága s részben sivársága és túlzásokra hajló pietismusával szem- ben, a másik szélsőségben csapongott, egészen új profán
