Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
268 DE. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. Nagy Károly, aki sokat tett az egykázi szónoklat föllendíté- sere, Paulus Warnefried által a szentatyák homiliáiból az egyházi év evangéliumi szakaszaira alkalmazott gyüjte- ményt, u. n. homiliáriumot adott ki, melyet később Alkuin javított és adott ki újból. Hasonló homiliáriumot adtak ki Rhabanus Maurus, Haymo és mások. Ezen gyűjtemények másként »Postilla« nevezet alatt is fordulnak elő (Post illa verba s. Evangelii). Ezen gyűjteményekből prédikáltak jobbára azon kor kevésbbé önálló lelkipásztorai.1 A nagy népvándorlások után új társadalmi alakulás vált szükségessé. E társadalmi forrongás és fejlődés korában a lelkipásztorkodás és vele a hitszónoklat színvonala is lejebb szállott. Mindamellett nem hiányoznak e korban a lelki életnek oly mozzanatai, amelyek a szellemi élet föl- lendüléseről tanúskodnak, aminök a nagy nemzeti hitté- rítok, a németek, szlávok, magyarok apostolai: sz. Emerán, Kolumbán, Gallus, Willibrord, Bonifácz, Cyrill, Methód, sz. Adalbert stb. s a kolostorok (Montecassino, Bangor, Fulda, Corvei, Hersfeld, Clugni stb.), ahonnét a hit világa az egész Nyugatra szótáradott; nem hiányoznak kimagasló szellemek sem e korban, akik egyes nemzetek tudományos szellemét képviselik, mint: Sevillai sz. Izidor Spanyolországban, Beda Venerabilis Angolországban, sz. Bonifácz, Rhabanus Maurus, Haymo, sz. Wolfgang a németeknél, Servatus Lupus, Alkuin, Theodulf\ sz. Odo, Gerbert, Carnoti Fulbert a frankoknál, Ratherius, Damiani sz. Péter az olaszoknál. Azért pedig, hogy az Isten igéjének hirdetésében az egy- házi szónoklat sokat veszített eredeti szépségéből, sőt úgyszólva kivetkezett szónoki jellegéből, a középkori lelkipásztorokat nem lehet kárhoztatni, sem a világtörténet itélöszéke előtt felelőssé tenni! (Discours de són Ein. Mgr. Wiseman. Univers. 17. Mai és Journal de Bruxelles 18. Mai. 1853.) Elmúlt ugyanis az az idő, amidőn az uralkodók és népeik szent áhítattal csoportosultak a szentatyák lábai elé, hogy az isteni izenetet hallhassák, és 213. 1. — Linsenmayer. Geschichte d. Pred. von Karl d. Gross, b. z. Ausgange d. 14. Jahrhund. Münch. 1886. — Leooy de la Marche. La chaire franijaise. 2. éd. Paris. 1886. 1 Keppler Gesch. der Pred. i. h. 101. filz. 327—330. 1.
