Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
218 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. az a fö a történettanításban, hogy minden egyes esemény nagy részletességgel tárgyaltassek, hanem a történeti prag- matika, a tanulságok levonása a fő; egyáltalán oda kell törekedni, hogy azt a hasznot merítse tanulásából a tanuló, amit fent kifejtettem. Kopallik tanár könyve jó volna, de csonka, hiányzik a második fele. Legjobb volna Knoepflerét lefordítani és a szükséges kiegészítésekkel ellátni. Ez a terv nálunk már 2—3 éve vajúdik, most talán lesz belőle valami . . . A történettanításnál különösen nagy jelentősége és haszna van a múzeumi könyvtárnale, mert az egyes korsza- kok jellemző vonásainak kidomborítására legalkalmasabbak a jó monográfiák házi olvasmányul. Helyet foglalna benne egy-két nagyobb egyháztörténet (Hergenröther), katholikus szellemű világtörténet (Cantu, Weisz), kér. történetbölcselet (Leroy), kath. művelődéstörténet (Rézbányái), dogmatörté- net (Schwane, Klee), zsinattörténet (Hefele), kér. régiségek (Binterim, Krausz), magyar kath. egyház története (Lányi, Knauz, Balics), az egyháztörténet nagy alakjainak életrajza (VIII. Gergely, III. Ince stb.), a pápák története (Pastor), érdemei, monográfiák: a szerzetesrendek története, érdemei (Montalambert), a kér. szeretet müvei (Ratzinger), a kath. művészettörténet (Kuhn, Krausz), a pápák és az egyházi rend érdemei a magyar történetben stb. Ilyen munkák esetleg az ebédlőben, étkezés alatt is olvashatók, mint a külföldi papnevelő-intézetekben szokás. De legyen ennyi elég az egyháztörténelemről. Patrologia és Patristika. Patristikai olvasmányok. Minthogy a szentatyák a hagyomány ismeretforrásai közt az első és legfontosabb, helyes theol. érzékkel bíró férfiak mindig erezték a patristikus tanulmányokkal való foglal- kozás szükségét. Ismeretes dolog, mennyire virágzott a stu- dium a protestantismus föllépte után, csak a nagy positiv dogmatikusokat (Petavius, Thomassin) és a francia mauri- nusokat említem. Buzgón művelik ma is az irodalom terén, nemcsak külföldön (Feszler, Alzog, Nirschl, Bardenhewer stb.), de még hazánkban is (Alzog, Sprinzl ford. Rézbányái,
