Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 215 másrészt a már megállapított dogmákból a további követ- keztetéseket levonja, és így Krisztus tanításának ismereté- ben mindjobban növekedjék. Itt egy olyan pontot érintettünk, amelyet külön is ki kell emelnem. A fentiekben már eléggé kiemeltem, hogy az egyháztörténet előadásában különös súlyt kell fektetni a dogmatörténet rovatára. De ez feltételez a tankönyv álta- lános, bevezető részében egy külön §-t, amely arról szól, mi a dogmatörténet ? mennyiben lehet a dogmák történetéről szó ? stb. Ezt az alapvetést (épúgy, mint a hagyományról szóló alaptant) az alapvető hittanból kell átvenni, ahol külön fejezetben szokás e kérdéseket tárgyalni (de perfectione et progressu revelationis), amelynek vázlata a következő: a Krisztusi kinyilatkoztatás a legtökéletesebb és utolsó, az apostolokkal be van fejezve, utánuk nincs új kinyilat- koztatásnak helye. Ennek dacára van haladás a hitismeret terén nemcsak subjectiv, hanem objectiv értelemben is. E haladás nem abban áll, hogy a dogmáknak új értelmet lehetne tulajdonítani, de lehet pontosabban formulázni, ünnepélyesen kimondani stb. Ezen haladás, fejlődés külön- féle formái: amit azelőtt is (explicite) kifejezetten hittek, utóbb ünnepélyesen kimondta az egyház; amit azelőtt csak implicite hittek, utóbb kifejezetten tanították; amit néhol és némelyek kétségbevontak, utóbb határozottan kimond- ták. A döntés mindig a tanító-egyházé, amely tanú, bíró és tanító a hit dolgában. Igen szépen domborítja ki Hettinger (u. o.) az egyház- történet apólog etikus jelentőségét is. Semmi sem bizonyítja, úgymond, oly világosan, kézzelfoghatóan és mindenki által felfogható módon a kér. vallás isteni eredetét, mint annak majdnem kótezeréves története. Minél jobban belemélye- dünk, minél behatóbban kutatjuk isteni életerejének nyilvá- nulásait minden téren, a tudományban és az életben, az államban és a társadalomban, az erkölcsök és a jog terén, a lelkiismeret szentélyében és a világ színpadán való működését, annál világosabban látjuk az egyház áldásos
