Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
194 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. függelékben tette, és a különféle nézeteket külön §-ban meg- beszólni, mint Cornelynél olvasható; ellenben ezen 3 év részleteinek érdemleges tárgyalására nyilván előnyösebb a logikai sorrend, a systematikus módszer, körülbelül ahogy Bacuez alkalmazta. Legfeljebb az elején óhajtandó volna az újszövetségi kortörténet vázlata és az újszövetség sző- vegtörtónete, az egésznek végén pedig az újszövetség theo- logiájának systematikus ismertetése; természetesen vázlat- bán, mert különben az egész dogmatikát kellene átvenni. Ami az exegesist és a múzeumi kézikönyvtárt illeti, ugyanazt, illetve hasonlót kell mondanom, mint fent mondtam az ószövetségről. A hellenista görög nyelvet nem szükséges külön tárgyként tanítani, elég az Introductióban vagy a Hermeneutikában külön §-ban sajátosságait röviden ismer- tetni, de a kézikönyvtárban legyen egy-két hellenista görög nyelvtan és görög szótár. Azt mondanom sem kell, hogy a görög pótlót végzett gimnazista nem való theologusnak, pláne egyetemre. Szólnom kell még a Szent írás-olvasásról és a kurzív bibliai magyarázatról. Erre vonatkozólag 1896. évi Hozzá- szólásomban 1 ezeket írtam volt: Tudva van, hogy a francia szemináriumokban az egész Szentírást átveszik. Nálunk is szóvá tétetett már, hogy mikép lehetne ezt elérni? mert kétségkívül szükség van rá, hogy a pap a Szentírást ismerje. Én azt hiszem, hogy nálunk is el lehetne ezt érni, hiszen úgyis naponta kétszer egy-egy negyedórát fordít minden hazai szemináriumi házi rend Szentírás-olvasásra. De hogy ennek úgy, ahogy történik, valami sok haszna nincs, azt is mindnyájan tudjuk. Ha ellenben e két negyed- órát összecsapva naponként egy félórát (este 7—1/28) kurzív exegesisre fordítanánk a most dívó Szentírás-olvasás helyett, akkor négy év alatt kétszer is átvehetnénk az egész Szent- írást; mondjuk azl—II. évben a biblikus tanár vezetése alatt, és pedig egyik évben az ó-, másik évben az újszövetséget; a III—IV. évben a spirituális, vagy más elöljáró, avagy a 1 Hittudm. Folyóirat 1896. 237. old.
