Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Iskolaügy az Egyesült-Államokban és a katholikus egyház
ISKOLAÜGY AZ E.-ÁI.LAMOKBAN ÉS A KATHOLIKUS EGYHÁZ. 149 Meg ő méltósága beszédének utolsó részében, amelyet már fel is olvastam, szives volt akként nyilatkozni, 110g3T nem akar a szervezetben létesíteni olyant, ami az anya- szentegyháznak isteni intézményével és jogaival ellenkeznék és a püspöki joghatóságot csorbítana. Távol áll tőlem, igen t. kongresszus, azt elkövetni, a hibát, hogy ezen kijelentéssel szemben vagy annak tartalma felett eszmecserét folytassak vagy vitát provokáljak, mei't ez első sorban nem is tartoznék ide, másodszor pedig erre magamban sem hivatást, sem képességet nem érzek, mert specialista e téren nem vagyok. Azonban azt gondolom, nem vétek ezen tétel, ellen, ha egy történeti eseményre és annak adataira hivatkozom, mert erre hivatkozni mindig és minden körülmények között lehet, anélkül, hogy abból az illető maga vonja le a konzekvenciát. Méltóztatik emlékezni arra a nagy kontroverziára, amely Amerikában épen az oktatás terén egyfelől az ottani jezsuiták, másfelől pedig az érseki kar között kifejlődött és amely annyira elmérgesedett, hogy ő Szentsége, a pápa kénytelen volt Amerikába egy delegátust küldeni, hogy ott az ügyeket rendbe hozza. Ezen delegátus Satolli bibornok úr volt, akiről az vagyon megírva, hogy a legintranzigen- sebb állásponthoz tartozó theologus és aki New-Yorkban 1892. november 12-én tette meg a püspökök gyülekezetének azt a 14 propoziciót, amely propoziciók azután el is lettek fogadva. Ezen propoziciókban egyebek között következőket is olvasom. A hatodik propozició ekként hangzott hű német fordításban, mert ekként van visszaadva azon egyházi leve- lekben, amelyekből történeti hűséggel kívánok idézni. »Es liegt kein Grund vor, die Kinder daran zu hin- dern, dass sie die ersten Elemente des Wissens — tehát itt nagyobb dologról, mert a népiskolákról van szó — sowohl, als die höheren Wissenschaften in den vom Staat controllirten Schulen — ez alatt az állami iskolák érten- dők — sich aneignen, indem es dem Staate zusteht, durch gesetzliche Regelung des Unterrichts für das künftige Glück seiner Unterthanen zu sorgen.«
