Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
142 KÜDORA JAKOS. meggyőződéssel, vonzóan es meghatóan nyilatkozik az egy- ház és hit iránti ragaszkodás és szeretetről s hasonló érzel- meket éleszt és állandósít meg hallgatóiban is. íme két példa a legszebbek közül: »Valahányszor ezen évfordulati ünnep megújul, megújulva buzog az örömforrás is, melyből jámbor atyáitok, Isten dicsőségére szentelt áldó- zataik első jutalmát, sok bajjal terhelt földi életük min- denkori vigasztalását s a földi aggasztó gondok közül önmagába tért lvlküknek épülését merítették. Mintha látnám Istenben nyugvó őseiteket, mily örömmel sereglet- tek e szent hajlék köré a napon, midőn ez fülszenteltetett, midőn falat között az első ének megzendült, oltárán a szép- lőtelen áldozat először fölmutattatott. Alig volt köztök, kinek öröme szivében megfért, kinek örömkönyűi a szén- telt víz közé ne vegyültek volna. Oh, mert érezték a napon, hogy az Úristen betért hozzájuk s állandó lakást vett köztük. Mintha aranybetükkel írva látták volna e fala- kon sz. Jánospak a mai leckébe fölvett szavait: íme az Isten hajléka az emberekkel, és velük fo<j lakni. Mintha most is hallanám, miként rebegték ajkaik: Isten háza van itt és az ég kapuja. S miként Zacheus örült, midőn Jézus Krisztus az ő házába betért s malasztjait oda bőségben vivé: úgy örültek ők is, hogy Jézus Krisztus nem vetette meg helységüket s az oltárra, melyet számára gyarló kezeik- kel csináltak, nem vonakodott helyezni királyi szókét. Oh mily szent elérzékenyüléssel borulhattak térdeikre, mikor itt az Urat először fölmutatták. Valóban elmondhatták vele: »»ia üdvössége lett. e háznak«J »Mint mikor az édes anya összeszedi árváit s kivezetvén őket a sírhalomhoz, mely édes atyjuk hamvait takarja, így szól nekik: itt nyugszik, gyermekeim, édes apátok, imádkozzunk érte . . . úgy tesz ma az anyaszentegyház is; jertek, így szól hozzánk, jertek híveim menjünk ki a temetőbe, keressük föl a sírokat, melyekben elhunyt szülőitek, testvéreitek, egy-egy jó barát, jóakaró, vagy talán házastárs fekszik; ki tudja ? ha lelkűk 1 II. évfolyam V. köt. 199 —200. lap.
