Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
116 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. az Isten igéjének hirdetőire e földön. Mint újította meg egykor Krisztus Urunk megjelenésével a föld színét, s mint népesítette be szentekkel a mennyet! Mint ihlette ennek magasztos eszméje egykoron az apostolokat, a szentatyákat s annyi hithirdetőt, akik távol vidékre mentek, hogy hirdet- hessék az Úr igéjét vad, ismeretlen népeknek s belevonják őket az emberiség nagy családjába s a kereszténység közös kötelékébe itt a földön! Mint térítettek meg egész nemze- teket ezen apostoli müködésökkel sz. Bonifác, 8z. Ágoston, Angolország apostola, sz. Cirill és Method, a szlávok apostolai, sz. István, első magyar apostoli király, sz. Irén, a gallok apostola, Xav. sz. Ferencz, India apostola és mások! Való- bán elmondhatjuk ma is az Isten igéjéről: »Vox Domini in virtute, vox Domini in magnificentia. Vox Domini confrin- gentis cedros. Vox Domini intercidentis flammam ignis, vox Domini concutientis desertum.«1 Es: »Vivus est sermo Dei et efficax et penetrabilior omni gladio ancipiti et pertingens usque ad divisionem animae ac spiritus.«2 — Gondoljuk meg végre a nagy jutalmat, amely az igazi egyházi szó- nokra vár mind ezen, mind a másvilágon, s ez lelkesítsen bennünket fel, hogy e szent tisztséget holtunkig buzgón s híven teljesítsük: »Qui docti fuerint, fulgebunt quasi splendor firmamenti, et .qui ad justitiam erudient multos, quasi stellae in perpetuas aeternitates.«3 Pécs. Dr. Rézbánya y József. (Folyt, köv.) 1 Zsolt. 28, 4—8. 2 Zsid. 4, 16. 3 Dán. 12, 3. —V. ö. Entretiens sur la prédication popul. Intro- duction. Dupanloup.
