Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EliYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

109

fontosabb mint napjainkban még nem volt soha. Mert ma, amidőn a szó diadalmas erejét és hatalmát mindinkább kifejti, s a szó, a beszéd hódító erejével a legbámulatosabb diadalokat, hódításokat aratja, amidőn a szellemek harca napról napra hatalmasabb mérveket ölt és mindig többet és többet ragad magával és von be a küzdelembe, hogy, úgyszólván, már az egész emberiség szemben áll és szellemi harcban van egymással, amikor ezen harcnak kimenetelét a sajtó feltalálása óta bámulatosan elhatalmasodó hírlap- irodalom és egyéb rosszirányú sajtó-termékek, amelyek még a különben romlatlan hívő nép Ítéletét is megvesztegetik, mind kétesebbé teszik, — ma ezerszeresen fontos, hogy az Isten igéjének, az üdvösségnek forrása ki ne apadjon, hanem minél teljesebben és hathatósabban áradjon ki az egész emberitógre.

Miért is az egyház a legnagyobb nyomatékkai sürgeti és szigorúan a lelkipásztorok szívére köti e tisztségnek minél pontosabb és hathatósabb betöltését, sőt azt reájok nézve büntetés terhe alatt kötelezővé teszi.

KötelességöTclcé teszi ezt tevőleges isteni törvény, és pedig

1. Krisztus Urunknak, a legfőbb pásztornak példája, aki körüljárt, tanítván 1 és éhséget, szomjat, hőt feledve, fárad- hatatlan volt, valahányszor tanulékony lelkekre talált és még egyeseket külön is oktatott; 2 2. Krisztus Urunk párán- csa: »Elmenvén tanítsatok minden népet . . .«;8 3. az após- tolok példája, akik Krisztus Urunk nyomdokaiba lépvén, szintén körüljártak, prédikálván,4 valamint 4. az ö mégha- gyásuk: »Hirdesd az isten igéjét — mint sz. Pál mondja5 — alkalmas és alkalmatlan időben«, és a hanyagokat és közönyösöket az Úr keményen megdorgálja a próféta által és vak őröknek 8 néma ebeknek nevezi őket.6

■ Luk. 13, 22.

2 Ján. 4.

* Mát. 28, 19. Márk 16, 15.

* Márk 16, 20.

5 Π. Tim. 4, 1.

״ Izai. 56. 10.