Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 105 keresztény szellemnek élesztőse, támogatása és jóra való folytonos buzdítása, ha pedig az netán elveszett vagyis ha az Isten kegyelme netán kialudt bennök: a bűnösöknél a kegyelem életének újból való felelevenítése és újabb meg- alapítása; az igazaknál a kegyelem életének és tökéletesség- nek minél szilárdabbá tétele vagyis állandósítása. Mivel továbbá a lelki tanítói hivatal eszméje szerint az evangélium hirdetésének minden időkre és minden idők embereire ki kell terjednie, ennélfogva az evangélium hirde- tésének soha sem szabad szünetelnie, sem abban maradnia, vagy megszakadnia, minthogy ezen tisztség örökké tart, és még akkor sem volna okadatolt az igazság hirdetésének megszüntetése, ha már a kereszténység elvei és örök eszméi az egész emberiséget áthatották és tökéletesítették azaz a keresztény tökély magas fokára emelték volna is, azaz hogyha a hívek oly tökéletesek leendettek is, akikről az evangélium azt mondja, hogy »egy szívok és egy leikök volt«, valamint, hogy, a Szentírás tanúsága szerint, az após- tolok sem szűntek meg Jeruzsálemben prédikálni, noha a hívek között a keresztény élet és tökéletesség felvirágzott és elérte netovábbját. Ennek oka pedig amaz elnémíthatatlan természeti ösztönben rejlik, mely a hívek részéröl ama szűk- sógletben nyilatkozik meg, hogy valamint az örök Isten iránt a hitet, reményt és a szeretet érzelmeit ápolják, úgy ezen szent érzelmeiket vagyis benső életöket külsőleg is kifejezzék, azaz Istent dicsőítsék; a prédikátorok részéröl pedig, hogy az Isten dicsőítésére és önlelkök és üdvösségök minél nagyobb biztosítására és tökéletesítésére a híveket folytonosan, szünetlenül buzdítsák és ösztönözzék. »Qui sanctus est, sanctificetur adhuc.«1 Minthogy pedig ezen kettős cél valósítása által, amely t. i. a valiáserkölcsi élet megalapításában, illetőleg annak ápolásában, vagy helyreállításában áll, mind az Isten, ki kegyelmével közreműködött, megdicsőül, mind az ember megszentelödése megvalósul, ennélfogva mint kiemelkedő 1 L. Fluck. Homiletik. Regensburg. 1850. 1—6. 1.
