Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Nyögér Antal: Az oltár
4 NYŐGÉR ANTAL. elrendelvén, hogy a templomokat szent misével egybekap- csoltan kell fölszentelni.1 Evaristnsnak e rendelete egyenest nem az oltárról szól, hanem a templomokról és még a tem- plomoknál sem arról, hogy egyáltalán föl kell azokat szén- telni, hanem arról, hogy hogyan kell azokat fölszentelni, tehát egy már meglevő tény mikéntjét rendezi, ami nyílt tanúbizonyság arra nézve, hogy a dolog maga már előbb is megvolt. Miért szentelték föl már őelőtte is a templo- mot? Azért mert abban istenitiszteletet tartottak, abban a szent miseáldozatot bemutatták, ezért illette fölszentelés e helyeket. Mennyivel inkább illette e fölszentelós azt a helyet, a melyen a szent áldozat közvetlenül megtörtént,, amely az egész templomnak a szent jelleget adta. A templomnak fölszentelt jellege az oltárhoz fűződik! erről már sz. Hyginus (139—143) pápa szólott, amidőn azt parancsolta, hogy »ha az oltár helyéből elmozdul: a tem- plomot újólag föl kell szentelni; hogyha nem az oltárt, hanem csak a templomfalakat változtatják, akkor ezeket sóval szenteljek meg.«2 E rendelet föltétlenül bizonyítja azt, hogy az oltárokat e korban fölszentelték és pedig akkor, amikor a szentegyházba beállították és ez volt a fő, amely nélkül maga a templom sem lehetett fölszentelt. Van egy ősrégi írás, mely szerzőjéül Areopagi sz. Dénes nevét viseli! a kritika kétségbevonta ezt a szerzői nevet és nem az após- tolok által megtérített és püspökké szentelt Dénesének, hanem másénak mondja e könyvet. E könyv körül fölmerült vita nem a benne foglalt tartalomra vonatkozik, hanem a korra, amelyben ez készült, de abban meg már az összes kritikusok megegyeznek, hogy e könyv az első századokban íródott. Mint ilyen tehát kortanéként szerepelhet az első századok szertartásairól és ez az őskorról szóló könyv az oltár föl- szentelését nemcsak megemlíti, de meg is magyarázza az 1 C. 3. D. 1. de consecr. 3 Si motum fuerit altare, denuo consecretur Ecclesia, si parietes mutantur, et non altare : salibus tantum exorcizetur — C. 19. D. 1. de consecratione.
