Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
102 DE. KÉZBÁNYAY JÓZSEF. tésével, s az utóbbit az egyházi szónoklat csak akkor használja fel, ha ez az ö szent célját előmozdítja, de ez soha sem főteendöje. A kedves, komolysággal párosult egyszerű irály, oly előadási mód, mely nem túlságosan mélyreható, hanem középúton jár, a kere- setlen, önkényt kínálkozó kifejezési modor és természetes szép nyelvezet nagyobb benyomást gyakorol a hallgatóra mint a magasan szárnyaló szólamok és tarka-barka pompával ékeskedő fényes mondatok.« — Itt van helyén, hogy idézzük idevonatkozólag némely szentatyák kijelentését: »Kérkedhetek bár — mond sz. Cyprián Ep. ad Donat. — a szószéken, a törvény-teremben a szó- lamokat kereső ékesszólás szélesen folyó körmondatokban, de ha az TJr Istenről van szó, akkor a zavartalan egyszerű nyelvezet nem szorul az ékesszólás hatalmára, hanem a tárgyra fordít gondot. Szóval itt nem ékeset, hanem erővel teljeset hallhatsz, nem a hallgató közönség ínyére való virágos beszédet, hanem az Urat magasztaló dicséretet egyszerű mezítelen igazság alakjában.«1 így nyilatkozik sz. Cyprián, aki maga egyike a legékesebben szóló szent- atyáknak, amiből megtanulhatjuk, hogy az egyházi szónoklat nem a szóáradatot, nem a rhetorika fogásait, a rabulisztikát keresi, mint hajdan a régi rhetorok és pogány bölcselők tették, hanem a hatalmas, kenetes, velős beszédet, sokszor a mezítelen igazságot. Sz. Yazulj‘ aki szintén ékesszóló prédikátor (3. hóm. in Hexáem.), »Senki — úgymond — ne állítsa párhuzamba az egyszerű, mes- terkéletlen egyházi szónoklatot azoknak mesterkélt, körmönfont beszédeivel, akik tudományos vizsgálódásokat tartottak az égről. Mert amennyire fölülmúlja szemérmes szüzek szépsége negédes örömleányok szépségét, annyira fölülmúlják a mi beszédeink a pogányokéit. Azok beszédeikkel véleményökre bizonyos valószínű- séget erőszakolnak rá, nálunk ellenben mesterkéletlenül adják elő az igazságot.« Aranyszájú sz. János: 30. hóm. in Act. A. így ír: »Az dönti az anyaszentegyházat veszedelembe, hogy nem a törö- delem és bűnbánat igéi után, hanem szép hangzású, művészi alka tú és menetű beszédek után vágyódtok, akár csak ha énekeseket és cithera-pangetöket hallgatnátok.« 3 íme! ebből ismét levonhatjuk az elvet, hogy az egyházi beszédnek az igazság hirdetésével, az esz- mék és gondolatok erejével, logikai következetességével kell hatnia, nem isokrateszi numerussal és szép hangzással. — Még csak tiszt. sz. Bedát idézzük: hóm. 7. in Quadrag. tóm. 7.4 (midőn az Üdvö- zítő megátkozza a terméketlen fügefát, melyet összehasonlít a 1 S. Cypr. ad Donat, ep. I. ־ S. Basil. hóm. 3. in Hexaém. s Aranysz. sz. Ján. 30. hóm. Ap. Csel. * S. Yen. Beda, hóm. 7. in Quadrag. Tom. 7.
