Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
100 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. A tanítói hivatalnak eme ténykedését pedig kizárólag a felnőttekre alkalmazva veszszük tekintetbe, lévén a gyér- mekek vagy kezdők hitbeli oktatása katechetikának tárgya. íme, az egyházi tanítói hivatalnak kizárólag a fel- nöttekre kiterjedő eme ténykedését szabályozó utasítások, vagy elvek foglalata (meg pedig rendszeres azaz tudomá- nyos foglalata), amit a hitszónoklat elmélete alatt értünk.1 Az egyházi szónoklatnak nem célja a gyönyörködtetés, mint a szépirodalomnak (belletristika), sőt csakis a hívek épülése — Efez. 4, 12. — és megszentelése a célja — I. Thessal. 4, 3. — 1 Egészen rokon, de nem azonos Jímgmann meghatározása: »Az egyházi ékesszólás művészete a keresztény tannak a beszéd segélyével való olyatén előadása, hogy alkalmas legyen a keresztény élet felkel- tésére és előmozdítására.« Theorie der geistl. Beredsamkeit. Freiburg im Breisgau. 1877. 52. 1. — Már Ennius *flexanima, omnium regina rerum« (»a szívek megindítója, a világ királynője«) jelzőt használja a szónok- latról. Cicerónál de orat. 2. c. 44. n. 187. — Cicero ekként fogja fel a szónoklatot: »Sit orator nobis is, qui, ut Crassus descripsit, aecom- modate ad persuadendum possit dicere« Cic. de invent. rhet. 1. c. 5. n. 6. De orat. 1. c. 61. n. 260. Quintilian szerint a szónoklat: »ducere homines in id, quod actor velit.« Máskor kétfelé választja a szót »arti- fex« = ars et facere = opus; ars = bene dicendi scientia, orator, cuius est summa bene dicere; opus = bona oratio. Quintilian. Instit. Orator. 1. II. 14, 15. Lipsiae, 1829. — Isocrates *J/uttovg δημιουργό)׳*- nak, azaz : »persuadendi facultas«-nak nevezi a szónoklatot. Sok író- nak meghatározását említi Quintilián idézett helyen, mint Isocrates, Theodectes, Aristoteles, Plato stb. fölfogását. Az utóbbi így fogja fel az ékesszólás művészetét: 7íπεϊδή λόγου δόναμις τυγχάνει ψυχαγωγία ουοα, τον μέλλοντα ρητορικόν 'eosattai ανάγχ-η ειδέναι, φυγή 00α ε’ίδη ΐχιι. Plato Phaedr. Bip. t. 10. p. 373. Euripides a szónoklatot mint az »emberek egyeduralkodóját« τήν τύραννον άν&ρο'ιηοι; μόνην dicsőíti. Sz. Ágoston is úgy fogja fel a (profán) szónoklatot, mint amely meg- indít és arra bir, amit a szónok akar. Aug. de doctrina Christ. 4. c. 25. η. 55. Mennyire ferde érteményt kölcsönöznek neki, kimutatja Blair Hugo Lectures on Rhetoric and Belles-Letters. (Basil. 1788.) lect. 25. Az újabb írók is általánosságban határozzák meg. »Eloquentia sacra speciatim est: ars bene dicendi de rebus sacris in unaquavis causae specie singillatim.« Steph. Kaprinay S. J. 1763. Cassoviae. Érdekes Cypr. Soar Rhet. Compendiuma. »Rhetoricae definitio: est Ars, vel doctrina bene dicendi. Quid est ars ? Ars est, quae constat quibusdam rebus, id est preceptis cognitis, quae unum finem spectant, et nunquam fallunt. — Quomodo facta est ars ? Cum alii temere, alii
