Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 97 daikra hárították, — Krisztus Urunk mint legfőbb pásztor, apostolaira és tanítványaira 8 azok utódaira, a lelkipász- torokra ruházza a teljes tanítói hatalmat és isteni küldetést. És így az egyházi tanítóknak hivatala ugyanazon isteni jelleggel van felruházva, mint magának Krisztus Urunknak legfőbb tanítói hivatala, vagyis az egyházi tanító, midőn az egyházban, hivatalból, mint Krisztus és az egyház szolgája vagyis mint lelkipásztor szól, Krisztusnak és az egyháznak vagyis Istennek nevében szól és az ő szava isteni helyettes tekintélyével bir. Óh! vajha szívlelnők meg mindig ezt a nagy igazságot, és soha ne tévesztenök szemünk elől, hogy mi az Isten helyettesei vagyunk, hogy az ö nevében szólunk, — hogy mindig méltók lennének szavaink Ahhoz, akinek nevében és küldötteiként szólunk, hogy beszédünk mindenha, minden tekintetben azon színvonalon állna, amelyen az apostolok és az apostolok, sőt az Isten helyettesei szavainak állnia kell! Hogy mindenha méltóság, ihlet, szent kenet s a kereszt szelleme adna nyomatékot a lelkipásztor minden egyes szavának, melyet mint községének lelki vezetője s tanítója községe híveihez intéz! Végül, mint az előzőkből kitűnik, Krisztus Urunk szavaiból azon isteni hivatás és egyúttal küldetés hárul az egyházi tanítókra vagyis a lelkipásztorokra, hogy necsak egyes hozzájok közel állók leikével törődjenek, hanem egész községökkel, egészben és általánosságban s annak minden egyes tagjával különösen és részletesen foglalkozzanak, hogy felvilágosítsák és megoktassák, sőt hogy az egész világ felvilágosításán munkálkodjanak és vele foglalkozzanak és törődjenek és az apostolok módjára, szótmenvén az egész világra is, bárminő alakban, széthintvén az evangéliumi igazság magvait, vándor apostolok módjára, terjeszszék a hit igazságát s az igazi világosságot, hogy az Üdvözítő példájára az emberiséget az igazság és a világosság zászlaja alá gyűjtsék és így az Isten országát, amelyet az Isten egyszülött Fia a földön megalapított, fentartsák és gyara- pítsák és még az ellenséges elemeket is Krisztus szelíd igája alá hódítsák. »Praedica verbum, insta opportune importune: argue, obsecra, increpa in omni patientia et Hittudományi Folyóirat. 1902. 7
