Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

895

be. Megemlékezik minden fontosabb mozzanatról. Csak azt akarjuk még az I. kötet tartalmáról megemlíteni, hogy 8 kódexet említ fel. Pedig ma már jóformán még egyszer annyit ismerünk (mint erró'l ugyancsak e sorok írójának fentemlített értekezéséből meggyőződhetik, ahol ezeket fel- sorolva találja), nem említi pl., hogy csak egyre hivatkoz- zunk: a Paksy-kódexet.

A II. kötetben sok szépet és becseset találunk! Kiilö- nősen ügyes a szerző a szemelvények megválogatásában!

De azt még sem hallgathatjuk el, hogy több újabb- kori vagy jelenleg élő nagy szónokról egy szót se említ!

De tagadhatatlan, hogy szorgalmasan kutatott, óriási munkát végzett, roppant anyagot hordott össze. — ítélete határozott, jól jellemez, bár némely helyen helytelenül fejezi ki ítéletét. Pl. Babik Józsefet a költészet túltengése miatt ítéli el. Nem tudom, hogy akarja ezt érteni? Nincs szeren- esem Babik József szónoki műveihez, hogy alaposan meg- védhetném. De ha ez netán azt jelentené, hogy »költészet a szónoklatban« s ezért elítéli, ez óriási tévedés volna a szerző részéről, minthogy a keresztény katholikus világ leg- nagyobb egyházi szónokairól találjuk ezt a rövid jelentést: »szónoklata a szónoklat költészete«. Ott van Bossuet! Ott van Skarga! Az olaszoknál Segneri! Sőt, ha nem félnék attól, hogy hosszúra terjed bírálatom, a szent atyák közül egész sor költői szónokot sorolnék föl. De felesleges. Elég az említettekre hivatkoznom. Azoknál csodáltabb szónokot keveset hordott hátán a föld. És azt mondom: ezeknél, különösen Segnerinél és Skargánál jobb és gyakorlatibb, kenetesebb egyházi szónok csak alig lehet, legfölebb Arany- szájú sz. János, vagy sz. Ágoston, vagy sz. Pál após- tol. Van szerencsém ismerhetni Európa legelső rhetoriku- sainak Ítéletét — e téren, amint meggyőződhetik a szerző róla, ha fentebb idézett igénytelen értekezésembe belepil- lantani nem átall, — de azok mind egyig így vélekednek. Nem tartok tehát attól, hogy tévednék.

Végül, mint más bírálók is megjegyezték, a nyelve- zet, a hang lelkesebb lehetne. Aki ily tárgyról ír, annak