Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Hodács Ágost: A szentmise részei

III.

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

A SZENTMISE RÉSZEI.

Egy régi könyv jutott kezembe, melynek szerzője bizonyságot tesz arról, bogy nem hiábavaló az a törekvés, mely a hit- és bölcselettudomány nyelvének megmagyarosí- tására törekszik. Az általános mozgalom, melyet a nyelvújítás idézett elő, magával ragadta a magyar bölcselőket és hit- tudósokat is, kik kellő búzgósággal láttak a bölcselet- és hittudomány magyar nyelvének megteremtéséhez, sőt — el kell ismernünk — meglehetős túlzásba is estek, midőn egély, áldor, áldozár stb. korcsszülött szókkal rontották meg a magyar nyelvet. Ettől eltekintve, a nyelvújítás föltétlenül szükségesnek és hasznosnak mutatkozott; s valóban érdekes is volna e kérdés fejtegetése: »Minő hatással volt a nyelv- újítás a magyar hit- és bölcselettudományi nyelvre?«

De e sorok után tárgyamra térek. A könyv, melyből az alant közölt szókat jórészben kijegyeztem, szóról-szóra a következő címet viseli: »A’ nagyhéti ájtatosság. Kézi- könyv. A’ katholikus hívek’ számára. Mellyben ez egész nagyhéti isteni tisztelet, szükséges előismeretekkel, elméi- Hittudományi Folyóirat. 1901. 56